Második rész

Ott tartottunk, hogy már mindenki ébren volt rajtunk kívül. Már mindenki hazament kivéve a bnőimet és a tesómat, naés persze TH-s srácokat.
-Mikor kelnek már fel?-Bill.
-Nemtom.-Bianka.
-Már elég régóta alszanak.-Tom.
-Nemcsodálom.-rázogatta fejét tesóm.
-Még alszanak?-lépett mellénk Anna.
-Igen, de már nem sokáig.-Bill.
-Miért? Mire gondolsz?-Bianka.
-Fel akarják ébreszteni.-Eszti.
-Őket? Az teljességgel lehetetlen. Én régebben már mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön felkelteni őket, de mind hiába.-Bibi.
-Bianka.-Georg.
-Igen?-Bibi.
-Tudsz valahonnan egy vödröt szerezni?-Georg.
-Vödröt? Á értem. Igen.-Bibi.
2 percbe sem telt és már előttünk is volt egy nagy vödörrel vízzel megtöltve.
-Kössz.-modták az ikrek.
-Semmiség. Akkor semmi, ha tudom, hogy Bettit és Fridát akarjátok felkelteni.-Bibi.
Lassan feljöttek a szobánk elé. Eszti nyitotta ki az ikreknek a szobám ajtaját. Közelebb jöttek az ágyunkhoz, amin aludtunk.
-Tom. Ezek tényleg alszanak.-suttogta nevetve Bill.
-Már nem sokáig.-Tom. És ránköntötték a vízet.
-Áááá! Ez meg mire volt jó?-pattantam ki az ágyból.
-Ez...ez hideg!-reszketett Frida.
-Jó reggelt.-Bill.
-Jó? Inkább hideg.-Én.
-De még mennyire, hoyg hideg!-Frida.
-Pedig kint meleg van.-nevettek az ikrek.
-Csurom víz lett az ágy.-Frida.
-Az legyen a legkevesebb. Estig megszárad.-Én.
Felöltöztünk és lementünk.
-És most mit csináljunk?-Anna.
-Passz.-Én.
-Betti.-Frida.
-Igen?-Én.
-Úgy tudom, hogy az udvaron van egy nagy medence, ugye?-Frida.
-Igen.-Én.
-Akkor mire várunk?-Gustav.
-Rátok.-rohantunk fel (lányok). Átöltöztünk és lent találkoztunk. Kimentünk. Mindenki beleugrott a vízbe. Körülnéztem és azt kellett észrevennem, hogy valaki hiányzik...
-Hol van? Bill!-Én.
-Itt vagyok.-Bill. A szerencsétlen kint állt.
-Gyere be.-Én.
-Nem merek.-Bill.
-Dehogynem. Gyere csak!-Én.
-De én tényleg nem merek.-Bill.
-Na ezt úgy sem hiszem el.-Én.
-Pedig muszály.-Bill.
Kimentem hozzá és tovább győzködtem, miközben a medence felé toltam.
-Bele fogsz menni. Nem lesz semmi bajod belőle.-Én.
-De lesz. Nem megyek bele. Mit akarsz?-Bill.
-Figyelj!-Én és belelöktem.
-Pff.-köpködte a vizet.-Ez meg mire volt jó?-Bill.
-Erre. Mostmár legalább benne vagy a vízben.-nevettem majd bementem én is. Ezen egy ideig nevettünk, majd elhallgattunk. Ekkor valakinek megcsörrent a telefonja.
-Megyek. Az enyém.-szált ki a vízből Bianka. Egy ideig beszélgetett majd Bianka visszajött.
-Betti.-Bibi.
-Mond.-Én.
-Átmegyek a bnőmhöz és két napig ott alszok.-Bibi.
-Ok menj.-Én.
-Jó akkor viszlát két nap múlva.-azzal el is ment.
Egy ideig szótlanul álltunk a vízben, majd azt láttam, hogy Tom a nyakába veszi Fridát. Nem nagyon szerettem az ilyesfajta vizicsatát. Talán azért, mert nem sokszor volt részem ilyenben. Körülnéztem, de nem láttam Billt. Reménykedtem benne, hogy engem nem vesz föl a nyakába, ha azért nem látom. Tomot néztem. Valakivel beszélgetett. Látszott az arcán. Aztán éreztem, hogy valaki megfogja a derekamat, és felemel. Bill volt az. A nyakába vett.
-Na csajok. Harc!-jelentette ki Tom.
-Hogy mi?-Én, de ekkor már Tom közelebb jött a anyakába Fridával.
-Felkészültél?-Frida.
-Mire?-Én.
-Hát erre.-Frida és meglökött.
Hátra is estem volna, ha a karjába nem kapaszkodok. Így ő megtartott. Még egy ideig "bírkóztunk", mikor egy lendületes lökéssel mind a ketten egyszerre beleestünk a vízbe. A fiúk meg csak álltak és nevettek.
-Ezt még viszakapjátok!-Én.
-Azt megnézem.-Bill.
-Nézzed csak!-Én.
Újra felvettek a fiúk a nyakukba, de most nem csak minket, hanem Esztit és Annát is. Őket persze Gus és Georg. A lányokkal bólintottunk egyet és meglöktük a fiúkat. Beledőltünk a vízbe mind a nyolcan. Mi lányok azonnal felálltunk. A fiúk meg csak szenvedtek.
-Ááá. Ezt meg most minek?-Tom.
-Mert. Visszakaptátok.-Én.
-De hát mi nem is csináltunk semmit.-Gus és Georg.
-Bocs.-Anna és Eszti.
A végére már meguntuk a pancsolást. Kiszálltunk, megszárítkóztunk és elmentünk fagyizni.
-Milyen fagyit kértek?-Bill.
-Csoki.-Én.
-Eper.-Frida.
-Én is.-Eszti.
-Vanília.-Anna.
-Akkor én is epret.-Tom.
-Én is.-Georg.
-Akkor én is vaníliát.-Gus.
-Lesz 2 gömb csoki, 4 eper és 2 vanília. Perzse külön.
A gömböket elnyaltuk, aztán hazamentünk.
-És most mit csináljunk?-Anna.
-Tv?-Eszti.
-JÓ ötlet. Úgysem néztük azt már két napja.-mosolyogtam.
Már késő volt és egyetlen egy lámpát sem kapcsoltunk fel. Elég volt a tv fénye. Azonnal a vivára kapcsoltam. És mi ment? A tokiohotel - monsoon c. száma. A lányokkal elkezdtük énekelni. Nem sokkal később a fiúk is énekeltek velünk, de ők hamarabb abbahagyták, mint mi. Mikor a dal már végetért én és Frida még hülyültünk.
-Just me and you.-mondtuk egyszerre a dal végén.
-You!-Frida.
-You!-Én.
-You!-Frida.
-Me!-Én.
-Oké.-ő.
Ezen elnevetgéltünk egy ideig, majd Bill felé fordultam és komoly lettem.
-És miért vagytok itt M.o.-on?-Én.
-Van itt egy kis elintéznivalónk, ami talán több évig is eltarthat.-Tom.
-És hogy, hogy tudtok magyarul? Tudtommal angolt tanultok.-Eszti.
-Igen. De éppen ezért, mert itt van egy kis dolgunk úgy gondoltuk jobb ha mi megtanuljuk nagyjából a nyelvet, minthogy tolmácst cipeljünk magunkkal mindenhová.-Bill.
-Mondjuk ez is igaz.-Anna.
-Mi?-Georg.
-Te idefigyelsz vagy valahol máshol jár az elméd!-Eszti.
-Asszem az utóbbi.-Georg.
-Na jó. Nemtom ti hogy vagytok vele, de én megyek aludni.-álltam fel és nyújtóztam egyet.
-Mi is megyünk.-bnőim.
-Akkor mi is.-fiúk.
Már úgy tűnt, hogy mindenki alszik, én is az ágyamban próbáltam elaludni, mikor valaki kétségbeesetten kopogtat az ajtón.
-Ki az?-Én.
-Bill vagyok.
-Gyere be.-Én.
-Húú. Kössz.-Bill, lihegve.
-Valami baj van?-Én.
-Nem.
-Akkor menj vissza aludni.
-De félek.-Bill.
-Persze!-Én.
-Hidd el.-Bill.
-Mitől,netán kitől félsz annyira? Csak nem a mumustól ott kint a folyosón?!-Én.
-De...de igen. Pont attól. Láttam.
-Hhhajjj! Lekísérlek.-Én.
-Ne!
-Miért?
-Hadd maradjak itt.-nézett rám bociszemekkel.
-Hhhhhhhh.-nagy sóhajtás.-Maradj. És hol akarsz aludni?
-Mondjuk az ágyon.
-Aha. És én aludjak a földön mi?!
-Nem. Aludhtsz velem az ágyon.
-Aha persze!-mondtam aztán kihúztam az ágyam kétszemélyesre.
-Ugye nem arra gondoltál, hogy én ott aludjak?-Bill.
-De, de épp arra.
-Dehát vizes!-Bill.
-Már nem. De ha mégis az lenne...vess magadra! Te és Tom találtátok ki, hogy vízzal keltsetek.-ÉN.
-Jó, jó. De akkor is.-Bill.
-Tőlem aludhatsz a földön is.-Én.
Végére is megegyeztünk. Oda feküdt ahova nem akart, de hát ez van. De mi történik Fridánál? Nemhiszem, hogy megúszta valami hasonló nélkül.
Az ő szobája(tesóm szobájában) ajtaján is valaki eszeveszetten kopoktat.
-Ki az?-Frida.
-Tom.
-Szabad.
-Húúú. Megmentő vagy.-Tom.
-Miért?-Frida.
-Mert beengedtél.
-És én ezért megmentő vagyok?
-Igen.
-Mi bajod? Nagyon rémültnek látszol, vagy csak megjátszod?
-Megrémültem, félek.
-Miért? Kitől? Csak nem a mumustól? Tudod itt elég sok van éjszalánként.-Frida.
-De attól. Állandóan megjelenik előttem és fenyeget.
-Aha persze! Várj lekísérlek.
-Ne! Itt szeretnék maradni. Itt nincsenek mumusok.
-De.
-És hol?
-Itt előtted.
-Te?-Tom.
-Igen.
-De te nem vagy gonosz.
-Azt majd meglátjuk.
-Ezt meg hogy értek?
-Hol akarsz aludni? A földön, vagy az ágyon de persze kihúzva.-Frida.
-Az ágyon.
-Rendben.-Frida és kihúzta az ágyat amin aludt.
Reggel hamar felkeltem, de ezzel nem voltam egyedül.
-Jó reggelt.-Bill.
-Neked is. Mennyi az idő?-Én.
-Már 9 óra.-Bill.
-Te mióta vagy fenn?
-Nemrég óta.
-Kimennél? Fel szeretnék öltözni.-Én.
-Nem.
-Hogy?
-Nemtudok.
-És miért nem?
-Mert be vagyunk zárva.
-Ki zárt be?-kérdeztem és az ajtóhoz rohanva próbáltam kinyitni azt.
-Tom.-Bill.
-Az...aa...inkább nem mondok semmit.
Nevetés hallattszott kintről. Kimentünk az erkélyre.
-Min röhögtök?-Én.
-Rajtatok.-Tom.
-Hol a kulcs?-Én.
-Nálam.-Tom.
-Add ide.
-Eszem ágában sincs.
-Akkor elveszem.
-Na azt hogyan képzelted?
-Így.-mondtam és felálltam a korlátra és egy jó lendülettel átléptem a Tom mellett lévőre. Sikeresen átjutottam a másik erkélyre.
-Kérem.-Én.
-Mit?-Tom.
-A szobakulcsot.-Én.
-Azt várhatod.-Tom.
-Tényleg?-Én.
-Tényleg.
Tom a háta mögé rejtette a kezében a kulcsot. Én ezt láttam, ezért átöleltem és mikor elengedtem már nálam volt a kulcs. Bill teljesen meglepődött, de mikor látta, hogy nálam a kulcs megkönnyebbült. Ki akartam menni az ajtón de az is be volt zárva. Az ágyon Frida ült és csak nevetett.
-Ez is be van zárva.-Frida.
-Én miattam?-Én.
-Igen. Tudtuk, hogy át fogsz jönni.-Frida.
-Oh vagy úgy és hol a kulcs?
-Azt nemtom.
-Tomnál ugye?
-Nemtudom, de megkérdezheted.
Én ahelyett, hogy megkérdeztem volna, visszamásztam a korláton. Ez simán is ment voltna, ha a végén nem estem volna rá Billre.
-Oh bocs.-álltam fel.
-No problem.
-Ezt nemtod magyarul?
-De tudom, csak most így mondtam.
Felsegítettem a földről és végre kijutottunk a szobából. Felöltöztünk és lementünk a nagynappaliba.
-És most mit csináljunk?-Anna.
-Nincs ötletem.-Eszti.
-Bianka mikor jön haza?-Gustav.
-Hát...tegnap ment el és azt mondta, hogy 2 nap múlva jön. Ez az első, azaz holnap még nem. Holnapután jön vissza.-Georg.
-Nekem van ötletem, hogy mit csináljunk.-Én.
-Na és mi lenne az?-Anna.
-Menjünk el az élményfürdőbe.-Én.
-Úgyérted ki sóstóra?-Eszti.
-Valami közelebbi?-Gustav.
-Milyen közelebbi? Ez sincs messze.-Én.
-Menjünk ki a medencéhez.-Eszti.
-Mehetünk.-Én.
Átöltöztünk fürdőruhába és kimentünk, de nem mentünk bele a vízbe. Mind a 4-en egy széket tettünk a medence szélére amin ülve beszélgettünk egymással. Én és Frida az egyik, Anna és Eszti a hozzánk szemben lévő oldalon ültek. Egyszerübben, szemben velünk a medence másik oldalán. Nagyon néztem Annáéket, mikor megláttam, hogy ő és Eszti mögé áll Georg és Gustav. Már éppen szólni akartam nekik, hogy bele fogják őket lökni a medencébe, mikor éreztem, hogy valaki meglök és beleesek a vízbe. Közvetlen utánam Frida is követett. Őt is belelökte valaki. Mikor sikerült a víz felszínére jönni, Annáék is követtek. Megfordultam és....
-Bill?-Én.
-Tessék?-Bill.
-Miért löktetek bele?-Én.
-Így legalább le tudok ülni.-mutatott arra a székre amin ültem.
-Hát én nem mondhatom ugyanezt el.-rázta fejét Tom.
-Miért mi történt?-Bill.
-Fridával együtt a vízbe esett.-Tom.
-Ti meg miért öltöztetek így fel?-Én.
-Hogy így?-Gustav.
-Kiöltöztetek. Mentek valahova?-Anna.
-Igen. Meghívtak egy élő tv-s műsorba. És mi elfogadtuk.-Georg.
-Öööö...akkor menjetek. Meddig lesztek?-Frida.
-1-2 óra hossza.-Tom.
-Akkor várunk vissza titeket.-Eszter.
-Sietünk.-Georg.
Ezzel a kijelentéssel zárult a beszélgetés.