Heri K�kler futott, mint az �llat. A s�t�t �gen vill�m has�tott kereszt�l, �s belev�gott Drakula gr�f v�r�nak hagymakupol�j�ba. Az aranys�rga korong� telihold elõtt denev�rek rep�ltek v�jjogva. Heri K�kler felki�ltott. Tekintete heveny aggodalomr�l tan�skodott, ifjonti sz�v�t pedig agyt�põ r�m�let marcangolta, mert r�d�bbent, hogy itt a v�g. Most m�r biztos volt benne, Drakula v�resen komolyan gondolja, hogy v�r�t vegye. Pedig igaz�n mindent megpr�b�lt, de be kellett l�tnia, hogy sem a nyak�ban zizegõ fokhagymafûz�r, sem pedig az �t ment�n keresztbe rakott gyufasz�lak nem szolg�ltak megfelelõ v�delemmel a sz�rnyeteg ellen. Drakula a fej�be �ll�tott kisbalta ellen�re is bõszen loholt ut�na, hatalmas v�mp�rfogain megcsillantak az alvadt v�rlemezk�k. Kez�ben �ri�si fecskendõt markolt, amellyel biztosan nem arra k�sz�lt, hogy beoltsa korunk hõs�t tetanusz ellen. Ugyanabban a pillanatban, amikor Ampulla, a v�rszop� denev�r �ld�zni kezdte Ludvigot, a kit�m�tt aranybaglyot, hogy levad�ssza vacsor�ra, Heri v�gsõ k�ts�gbees�s�ben, gyeng�lkedõ var�zsp�lc�j�nak utols� szikr�j�val meggy�jtotta a rõzsegyûjtõ any�k�t�l kapott csodafegyver kan�c�t. Majd ahogyan a haszn�lati utas�t�sban olvasta, hat�rozott mozdulattal a h�ta m�g� haj�totta, �s fesz�lten v�rta a hat�st.