Ez csak egy fél bevezető. A másik felét a történet elején lehet olvasni. Ebben a történetben a karrier úgy van megírva ahogy egy kisgyerek elképzeli a sztárok életét. Könnyeden megy minden, nem gondol bele, min kell keresztülmenni ahhoz, hogy addig a bizonyos pontig amit ő ismer elérjen valaki. A történetben is így van írva. Ezért ne csodálkozz ha úgy van írva valami ami a valóságban egyáltalán nem lehetséges vagy nem úgy lehetséges vagy nem úgy megy, van. Szal megszegjük a szabályokat! De ettől eltekintve remélem tettszik. :)

             Első rész

Ez a történet rólam (Betti) a testvéremről(Bianka) és a rokonom s egyben barátnőmről(Frida) szól. Naés persze a Tokio Hotelről. Ebben a történetben én és Frida 16 évesek a tesóm pedig 13 éves lesz. A történetben egy hatalmas kertesházban lakunk.

Ma van a szülinapom ezért nagy banzáj lesz itthon. Össz visz 20-an leszünk ha jól számoltam. A szüleim egész nyárára itthon hagytak. Elutaztak üzleti okok miatt és én nem mehettem velük. De nem ez a lényeg, mert ennek tulajdonnképpen örülök is. Így legalább minden nap áthívhatok bárkit, átmehetek bármelyik bnőmhöz és el is mehetek akárhova. Frida ma hamar eljött hozzánk. Segített feldíszíteni a házat, meg kaját csinálni. A tesóm is kivette a részét ebből az egészből. Rendetraktunk, de mivel nem volt nagy kupi sehol, ezért ezzel hamar végeztünk. Végre elkészültünk mindennel. Már délután 5 óra. A vendégek már jövögetnek. Csengő. 5 perc múlva mégegy, aztán mégegy egy fél óra múlva és így tovább. Megmondtam nekik elég érthetően, hogy ne hozzanak ajándékot, mivel most igazán nincs szükségem semmire, meghát csak bulizni akarok semmi több. De úgy láttam ezzel csak arra ösztönöztem őket, hogy akkor annál több ajándékot hozzanak. A bejáratot követő előtér után két oszlop között be lehetett menni a nagy nappaliba. Ha ott megálltál balra tőled egy folyosó, mely egy nagy hálószoba és egy mosdó felé vezetett. Jobbra, pedig egy aprócska folyosó, vagy hát...inkább előtérfélének nevezném. Az vezetett egy kis erkélyhez és megint egy mosdóhoz. A nappali két oldalán ívelt lépcsők vezettek fel az emeletre, ahol amik vannak azt majd a későbbiekben megtudjátok. Este 10 óra. Eddig hallgattuk a zenét, No Thanxet, Tokio Hotelt és Avril-Girlfriendet.
-Betti!-kiabáltak utánam a bnőim.(Anna, Eszti, Frida és a tesóm) Ők állandóan olyan helyekre mentek, ahol senki sem volt. Telefonáltak, sugdolóztak, csak azt nem tom miről.
-Igen? Itt vagyok.-kiabáltam vissza és próbáltam kijutni a tömegből.
-Nem bontod fel az ajándékaidat?-nézett rám türelmetlenkedve Anna.
-De...de miért pont most?
-Mert kíváncsiak vagyunk, hogy mit kaptál a többiektől.-válaszolt Frida. Egy ideig tétován álltam, majd újra megszólítottak.
-Na mi lesz már?!-ugrándozott Eszti.
-Jó, jó bontom.
A nagynappali egyik sarkában volt egy asztal. Arra voltak rátéve az ajándékok. Rengeteg. Hogy ezeknek a bontogatásával mennyi idő el fog menni...Az egyikben egy plüssmaci, a másikban egy TH-s póló a harmadikban egy bizsu nyaklánc stb. Nem telt sok időbe mire az összeset ki tudtam bontani. De még volt egy...egy képeslap. Méghozzá nem is akármilyen. Egy TH-s képeslap. Kinyitottam és elolvastam a benne levőket. A sok kíváncsi szem miatt hangosan olvastam.
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Várj, nehogy......SOKKOT KAPJ!
 Menj föl az emeleti fürdőszobába.  Anna, Eszti, Frida.
Letettem a képeslapot az ajándékkal teli asztalra, majd a lécsők felé vettem az irányt. Mindenki jött velem fel. Senki sem maradt lent. A fürdőszobába egy újabb TH-s képeslapot találtam. Kinyitom, ez áll benne(ezt is hangosan olvastam):
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Csak, nehogy......SOKKOT KAPJ!
 Menj be a saját szobádba.
Oda is elkísért a tömeg. Az íróasztalomon is egy ugyanilyen képeslap volt.
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Csak, nehogy......SOKKOT KAPJ!
 Menj a szüleid hálószobájába!
Nem kérdéses, hogy elkísért e a tömeg. Hát persze, hogy igen. Sokan már nevetgéltek mögöttem. Mikor a két lépcső között haladtunk, mivel le lehetett nézni a nagy nappaliba én le is néztem. és mintha láttam volna valakit. Majd hirtelen megszólalt a zene(TokioHotel-Monsoon). Nagyon megijedtem. Majdnem átestem a korláton. Ezt észrevéve futott oda hozzám Frida.
-Bocs, ha megijesztettelek. Én kapcsoltam be a zenét.-magyarázkodott, aztán tovább mentünk. A tömeg és én is együtt énekeltük a számokat. A szüleim szobájában az asztalon ugyanúgy egy TH-s képeslapott találtam. Mikor azt felmutattam, hogy mindenki lássa, óriási nevetésben törtek ki.
Ez állt benne:
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Csak, nehogy......SOKKOT KAPJ!
 Menj be a tesód szobájába.
Na szép! Ide-oda rohangálok a lakásban ugyanazért a képeslapért. Na találjátok ki mit találok ott is az íróasztalán? Talált! Képeslapot.
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Csak, nehogy......SOKKOT KAPJ!
 Menj vissza a saját szobádba és kapcsold be a gépet!
Ezen nagyon meglepődtem. Minek kapcsoljam be a gépet? Na mind1. Visszamentünk és bekapcsoltam. A saját fiókomba bejelentkeztem. A háttérben egy ugyanolyan képeslap volt, mint amikért rohangálok. Katt ide. Ez volt ráírva. Rákattintottam. Kinyílt és egy kicsikét már más szöveg fogadott.
-Koncertjegy? Á, dehogy!
 Meglepetés? Csak, nehogy......SOKSOKSOKKOT KAPJ!
 Menj le a nappaliba!
Micsoda változatos szöveg...mint eddig. Lementünk a nappaliba ahol tulajdonképpen egész nap voltunk. A nagynappali közepén egy kis asztal volt. Tényleg kicsi! És rajta egy ismerős képeslap. Viszont most a szöveg más benne.
-Koncertjegy? Hát az minek?
 Ha a sereg kimegy?-olvastam ezt is fel.
-Hova ki?-Bianka.
-Az udvarra.-Eszti.
Velem az élen kimentünk az udvarra. Nagyon nagy volt az udvar ezért volt mit megjárni. Még mindig énekeltünk. Mikor visszafordultunk azt láttuk, hogy tök sötét a ház belül és mintha valaki zseblámpával játszana, az apró fény úgy ugrált. A lépteimet egy kicsit gyorsabbra vettem, hogy beérjek a házba de ekkor...
-áááááá!-sikított valaki.
-Mi az?!-ijedtem meg rendesen.
-Semmi csak majdnem beleestem a medencétekbe.-valaki.
-Bocs, hogy nem szóltam. Nagy kerülőt tegyetek, mert a medence is nagy. Nem akarom, hogy valaki megfázzon, vagy valami ilyesmi.-mondtam hátra. Végül mindannyian sikeresen visszaértünk a házba. Most érdekes módon fel volt kapcsolva az összes villany. Beálltunk a nappaliba, majd én ránéztem az órára.
-Nem hiszem el! Már 11 óra?!
-Miért mi van abban?-Anna.
-Szerintem nagyon jó, hogy egy házjárással így elment az idő.-okoskodott Frida.
-Nem az a baj. Csak nem hittem, hogy ennyire el fog ezzel menni az idő.
-Haragszol?-Anna
-Dehogy is! Épp ellenkezőleg! Úgy sem tudtam volna kitalálni semmilyen programot.-Én
Ekkor lekapcsolódott az összes villany.
-Na és ez meg ki volt?-emeltem meg a hangom.
-Hát...most nem mi!-Eszti.
Ezek után mindenki elhallgatott. Bevallom egy kicsit megijedtem. Egy kis idő múlva hallottam, hogy valaki bszél és egyre közelebb jön.
-Buuu!
-Ááá!-Én.
-Nyugi eddig csak mi vagyunk.-Frida.
-Eddig?-Én.
-Ööö...igen.-Anna.
Ezek után megint vártunk, aztán hallottam újabb szövegelést a tömegben, de nem értettem. Elősször még azt sem tudtam, hogy milyen nyelven beszélnek azok a személyek. Egyre közelebb jöttek. Én már csak azt vettem észre, hogy ott állnak köröttem, Esztiék nevetnek. Aztán valaki felontotta a lámpákat villanyokat és azonnal felismertem az idegeneket. Csak mereven álltam és néztem. Még akkor sem reagáltam, mikor az idegenek, (vagyis már nem azok) köszöntek.
-Hello.-mondták.
-.......-Én felőlem semmi válasz.
-Nincs szándékunkban sokkot okozni.-szólalt meg kisebb csend után az egyik srác. A haja fekete volt és össze-vissza állt. A szeme és a körmei kifestve. Még a ruhája is sötét volt.
-.......-Én felőlem még mindig nincs válasz, csak bámulom őket.
-Betti. Jól vagy?-Frida.
-Persze...persze.-tértem vissza.
-Miért nem válaszoltál?-Anna.
-Csak mert...csak meglepődtem egy kicsit.
-Egy kicsit?-nevetett Tom. nemtom hogyan de értették, hogy mit mondunk. Engem most nem érdekelt különösebben, hogy miért, hogyan értik a magyar nyelvet. Engem csak egy érdekelt. Hogyan kerültek ide?
-Ez a mi ajándékunk.-hebegte Eszti. Feléfordultam és most őt néztem. Persze a srácok (Tom, Bill, Georg, Gustav) figyeltek, mit csinálok. Szerintem nem erre számítottak.
-Ne nézz így! Nem örülsz neki? Mert mi igen.-Eszti az utóbbit egy kicsit halkabban mondta.
-Dehogynem!-a nyakábaugrottam és elkezdetm nevetni.-Ti tényleg azt hittétek nagy bajom van?-tört ki belőlem a nevetés. Mellettünk a fiúk is már nevettek, aztán a tömeg, s végül a legjobban meglepettek. Úgy volt, hogy engem akartak meglepni, ez sikerült is, de amit én reagáltam erre az őket ennél sokkal jobban meglepte. Visszafordultam a fiúkhoz.
-Neked mi a neved?-Bill.
-Bettina.-Én
-Szép név.-Bill.
-És nektek mi a nevetek?-Tom.
-Frida.
-Anna.
-Eszti.
-És te?-Gus.
-Bianka.
-Gondolom nekünk már nem kell bemütatkozni.-Georg.
-Nem.-mind a 20-an. Már 24-en voltunk. Ez még fél órát vett igénybe.
-Csinálhatnánk is valamit, azon kívül, hogy itt állunk és bámuljuk egymást.-Én.
-Jó ötlet. És mit?-Bill.
-Ez jó lesz?-Frida, miközben bekapcsolta a zenét. Most éppen a No Thamx ment, de rögtön azután A TH. Lekapcsoltuk a lámpákat, csak a nemrégiben felszerelt kisdiscogömböt hagytuk bekapcsolva. A TH-s tagokkal még sokáig táncoltunk. Én legtöbbet Billel, Frida Tom társaságában lelte helyét, Annának Gustav jött be és Esztinek Georg udvarolt. Ez így ment még 1-2 órát. De mondhatnám, hogy 1-2 óráig. Ránéztem az órára (hát igen én sokat nézem. De mit csináljak, ha érdekel mennyi az idő és ráadásul ott van a falon?) már fél kettő. Nem délután! Hajnali. Engem nem zavart, viszont már többen jöttek oda hozzám, hogy ha már úgy van megbeszélve, akkor hol aludjanak. A végén már mindenki álmos volt, ezért megkérdeztem, hogy ki az a 4 személy akik hazamennének. Mert csak 20-an férünk el a házban. Voltak önként jelentkezők. Azokat hazaküldtem a többieket, pedig a szobájukba. A nagynappali mellett lévő nagy hállószobába 4-en férnek el. Kiválogattam ki megy oda. A bal oldali lépcső mellett volt egy ajtó, mely egy nem hosszú folyosóhoz vezetett. Azon belül is 2 vendégszoba, a konyha, az étkező és egy mosdó található ott. A vendégszobákban nálunk 2 ágy található. Itt a THsok aludtak. A két kanapét kihúztuk, ami a nagynappaliban volt, ahol a buli nagy része is. Itt szintén 4 ember elfért. Fent az én és a tesóm ágyát is szét lehetett húzni, ezért velem is és a tesómmal is tudott valaki aludni. Fent is volt egy vendégszoba 2 ággyal. És a szüleink szobájában is 2-en tudtak aludni. Miután mi is elmentünk aludni, (Én és Frida, mert együtt aludtunk) még beszélgettünk. A szobámban is volt egy óra(igen most biztos azt gondoljátok, hogy időmániás vok) így követhettem volna az időt, de az nem járt már egy hete.
-Betti.-Frida súgva.
-Igen?-Én.
-Hallod ezt?-Frida.
-Mit?-Én.
-Ssst!
-Igen. Vihogást és azt, hogy valaki járkál lent.
-Pontosan! Bianka és Anna is nevetgélnek.
-Azt is hallom.-Én.
-Csak ennyi?
-Mit csak ennyi?
-Nem is foglalkozol vele?
-De...de csak most Bibiék elhallgattak. Sztem most ők is hallgatóznak.
-Értem.
Még elbeszélgettünk egy ideig. Majd mikor már végképp nem akart elhallgatni a társaság kimentünk a szobám erkélyére. Ott lenéztem, és láttam, hogy Billéknél ég a villany és hogy Guséknál be van kapcsolva a tv. Bianka is kint volt az ő erkélyén, de mivel a szobánk egymás mellett volt kényelmesen tudtunk beszélgetni egymással.
-Ki rohangál ott lent?-Én.
-Nemtom. Nemlátom az arcát. De már mióta ott rohangál. Van vele lent valaki. Nem hinném, hogy kialudta magát.-Bibi.
-Miért? Mondjuk igaz. Ilyen kevés idő alatt.-Én.
-Nem nem azért. Már 5 óra. Szal ha ő korán feküdt le akkor el lehet hinni, hogy ennyire éber. De mindegy én megyek aludni.-Bianka.
-Ok. Menj.-Én.
Még vártam egy fél órát, mire mindenki elaludt. A házban teljes volt a csend és sötét volt. Mindenki aludt, kivéve én és Frida.
-Lemegyünk?-Frida.
-Aha.-Én.
Lementünk. Először a nagy hállószobába néztünk be. Ott mindenki aludt.
-Nézzük meg Billéket.-Én.
-Ok. De előbb menjünk ki az udvarra, megnézni ébren vannak e.-Frida.
Kimentünk és megnéztük fel van e kapcsolva a villany a szobájukban. Fel hát! Guséknál, pedig a tv volt bekapcsolva még mindig. Visszamentünk a házba és a fiúk szobája elé mentünk.
-Én előbb Billéket nézem meg, jó?-súgtam.
-Én is megyek, de megvárlak kint az ajtó előtt.
-Ok.-Én.
Benyitottam. Hallottam, mintha valaki most ugrott volna vissza az ágyába, hogy észre ne vagyék, hogy valahol járt. Odaléptem Bill ágya mellé. Aludt. Legalábbis én úgy láttam. Majd átfordultam Tom ágya felé és őt is megnéztem. Ő vele is ez volt a helyzet. Kifele lekapcsoltam a lámpát és lassan becsuktam az ajtót, hogy fel ne ébredjenek az ikrek.
-Most akkor átmehetünk Gusékhoz.-Frida.
-Menjünk. De oda te mész be.-Én.
-Jó legyen.-Frida.
Ide is benyitottunk, vagyis Frida nyitott be. Itt is aludtak a bent lévők, azaz Georg és Gustav. Frida kikapcsolta a tvt. pont mikor jött volna ki, Gustav megfordult. Erre frida megijedt és ahogy gyorsan jött kifele véletlenül becsapta az ajtót. Bill jött ki a másik szobából.
-Valami baj van?-Bill.
-Nem...nem semmi.-Én.
-Miért vagytok lent? Vártok valakit?-Bill.
-Nem. Csak lejöttünk megnézni, hogy mért ég nálatok a villany és Guéknál miért van bekapcsolva a tv.-magyarázkodtam.
-Aha.-gyanakodott.
-Most meg mivan? Tényleg csak ezért jöttünk le.-Frida.
-Ok. Akkor jó éjt.-Bill, azzal be ment.
Mi pedig felmentünk. Előtte, ahogy szokásom egy pillantást vettem az órára. 6 óra. Gyorsabbra vettük a léptünket. Fent amit lefeküdtünk(nem félreérteni) aludni. Azonnal elnyomott az álom. Másnap, azaz aznap 10kor kezdett kelni a társaság. Délre már mindenki ébren volt csak mi nem. Billék is ébren voltak, csak ők nem jöttek ki a szobájukból. De hát egyszer nekik is ki kellett jönniük. A rajongótábor lerohamozta őket. Nem menekülhettek az autógramm osztástól. Nem sokáig voltak a tegnapi bulira meghívott vendégek. Délután már el is mentek. Mindannyian. Csak Én, Frida, Anna, Eszti, a tesóm és a TH-s srácok maradtak nálunk.