5.rész
Bess Tibet(y) 2007.08.11. 13:34
az Xtra gyors karrier 5.része
Ötödik rész
Frida is bement a szobájába Anna is ment vele. Gus és Eszti lementek enni. Én és Bill végre abbahagytuk a párnacsatát. Bill lement Tomhoz, én pedig fent elaludtam. Nagyon késő volt szal érthető. -Szia tesó.-lép be a szobába Bill. -Cső.-Tom. -Nagyon levert vagy. Mi a baj?-ül le testvére mellé. -Összejöttetek Bettivel? -Azt konkrétan nem kérdeztem meg tőle, hogy lenne e kedve járni velem, viszont azt végre elmondtam neki, hogy megkedveltem. -Akkor ha úgy vesszük összejöttetek. -Azért vagy letörve, mert te és Frida még nem? -Honnan tudod? -Arról kérdeztél. Mondjuk onnan. -Hogyan mondtad meg neki? -Mit? -Hogy szereted. -Nehézkesen de elmondtam és most már túl vagyok a nehezén. -Ez igaz. -Az a lényeg légy természetes és őszintén mond meg neki amikor csak ketten vagytok. -Hogy érted azt, hogy természetes? -Ne izgulj annyira, mert az meglátszik rajtad. De ha meglátszik hivatkozhatsz valamilyen közeli fellépésre vagy valami ilyemire. Akkor majd megsajnál és így tovább és így tovább. -Értem. -De miért vonultál így ide be? -Mert Frida kérdőrevont. -És? -És nem tudtam mit mondani. -Akkor most itt az idő, hogy felmenj hozzá és elmond neki. -Eléggé csalódottnak láttam. -Pont azért! Gyerünk! Drukkolok! -Kössz.-lépett ki kicsit vidámabban Tom. Felment Fridához. Ő éppen az ágyán összehúzva magát ült. -Bejöhetek?-Tom. -Gyere.-Frida. -Megbántottalak?-ült le mellé Tom. -Nem dehogy. Miből gondolod?-Frida. -Abból, amit mondtam. -Felejtd már el! -Ennyire nem érdekel? -Azt nem mondtam. -Gondolkodtam. -Min? -Azon amit itt fent mondtam. -Mi is volt az? -Hogy én arra vártam részben, hogy Betti és Bill összejöjjenek. -Igen és én itt kérdeztem, hogy másrészt mire vártál vagy vársz. -Nem csak ezen gondolkodtam. -Hanem? -Kettőnkről. -És mire jutottál? -Csak két hete ismerlek, nemtudom te mióta, de én ennyi ideje. -Már elég régóta.-húzta mosolyra a száját Frida. -Én nem, viszont ezt érzem. -Ezt hogy érted? -Ez alatt az idő alatt én... -Te? -Én... -Tom. -Én... -Kérlek. -Nekem... -Mond már létszííí. -...tettszel. -Nekem is te. -Akkor megnyugodtam.-mondta Tom, majd egy puszit adott Frida arcára és távozott a szobából. Billtől Georg és Gustav is tanácsot kért. Micsoda váletlen...:) Anna és Eszti közös szobájánál is kopogtatnak. -Szabad?-Georg udvariasan. -Neked mindig.-Eszti vidáman. -És én is bejöhetek?-Gus. -Perzse! Anna kint van az erkélyen.-Eszti. -Kössz. Gustav kiment Annához, Georg pedig bent leült Eszti mellé. -Mi járatban?-Eszti. -Miért már nem jöhetek ide?-Georg. -Nem úgy értettem. -Akkor ok. -Mond miért izzadsz ennyire?-Eszti. -Mi én? Semmi. -De van valami és én tudni akarom mi! -A holnaputáni fellépés. -Attól? Dehát te már sokkal tágasabb nagyobb helyen is felléptél. -Tényleg nem amiatt. -Tudtam én. -És azt is, hogy...hogy tettszel nekem? -Nem. Azt még nem, de mostmár igen. És mivan, ha azt mondom, hogy...-direkt húzta az időt. -Hogy? -Te is nekem? Ehhez mit szólsz? -Azt, hogy nem erre számítottam, de jobb is így. Közelebb hajolt, majd megcsókolta. -Asszem én mentem.-Georg. -Jó menj csak. Jó éjt.-Eszti. Nem sokkal később Eszti még nem aludt csak próbált. Gus vágtatott végig a szobán. Anna is bejött az erkéjről. -Mi történt?-Eszti kómásan. -Semmi. Kijött beszélgetni. Most meg azt mondta fontos dolga akadt és elment.-Anna. Másnap......... Billék a nagynappaliban a kanapén ülnek. A fiúk közül már csak Gustav hiányzott. -Hol voltál?-Tom. -Öltöztem.-Gus. -Te? Eddig?-Georg. -Igen. A csajok? -A csajok épp még alszanak. Tényleg el is felejtettem mi volt tegnap?-Tom. -Semmi. Nem történt semmi. -Nem mondtad el neki? -Ehhez én kevés vagyok. -Szerintem meg túl sok. Bár önbizalomból és bátorságból lenne ennyi!-Bill. -Egyszerűen ezt nem tudom elhinni. Gustav...Gustav....Gustav. Ez van.-Georg. -Mind a 4-en alszanak?-Gus. -Igen.-hangzott az együttes válasz. -És Bianka? Ő miért nincs itthon?-Tom. -Ő annál a bizonyos, rejtélyes Karcsinál van.-Bill sunyin. -Áááh értem.-vigyorgott Tom. Mi fent szinte egyszerre ébredtünk fel. Én és Frida átvágtattunk a fenti vendégszobába Annáékhoz. Ez nem maradt sokáig titokban, mert túl zajosak voltunk(pedig próbáltuk visszafogni magunkat :) ). A srácok ahogy egy kisebb zajt hallottak fentról, már jöttek is fel. Benéztek minden szobába, míg végül meg nem találtak. -Mi van itt? Pizsamaparti?-Tom. -Valami olyasmi.-Frida majd leült mellé Tom. -Ti is nyugodtan bejöhettek.-intek a többieknek. Csak egy nagy XXXXXXXXXXXL-es póló volt rajtam, alatta egy anniyra rövid nadrág, hogy sztem én még annak se nevezném. Fridán is valami hasonló volt. Annán és Esztin rendes pizsama volt. Ennek a napnak a további részében nem történt semmi érdekes, ezért áttérek a fellépés napjára. Már készen voltunk. Felöltözve, én hót izgatott voltam, a többiek is de nem mutatták. -Indulhatunk?-Bill boldogan. -Menjünk.-mindenki. Odaértünk. Még senki sem volt ott. Étterem volt. A tulaja már rég megérkezett, de az éttermet nem nyitotta meg. Nekünk is negyed órán keresztük kellett dörömbölni az ajtón, mire észrevett és kinyitotta. -Ti lennétek azok akik fellépnek ma este?-üzletvezető. -Igen. Itt mikortól is számít az este?-Bill. -Most csak a ti kedvetekért nyitom meg az éttermet. Amúgy ma zárva lennék. Most van 5 óra. 7órakkor nyitok. Már szórólapokon szétkürtöltem kik fognak fellépni itt. Tehát úgy egy óra múlva tömeg lesz az ajtó előtt. Fáradjatok be. -Köszönjük.-Tom. Bementünk. Még tudtunk próbálni egyet. Pont mikor befejeztük, hallottuk, hogy kiabálás és üvöltözés van odakint. Elzárt helyen próbáltunk, ezért ki kellett mennem, hogy lássam mi is a helyzet. -Gondolom kik azok, de azért mond.-Georg. -Csak az utcabeli rajongók. Most pedig a megyében élők közül is jönnek.-Frida. -Csak az utcából vannak?-Én. -Nem vészes.-Bill. -Neked. De nekem igen. -Lámpaláz?-Tom. -Rosszabb.-Én. -Mi?-Gus. -Ezek titeket akarnak látni nem engem. -Velünk lépsz fel. És ha mi érdekeljük őket, akkor az is érdekelni fogja őket, hogy miért döntöttünk úgy, hogy veled lépünk fel.-Bill. -Szerencsére mi nem lépünk fel. Együttérzünk veled Betti.-Anna. -Szeretnél helyettem énekelni e tömeg előtt? He?-léptem felé nagyot. -Bocs. Nem.-lépett hátrébb. -Most, hogy a rosszabbat kitárgyaltuk, maradt a lámpaláz.-Frida. -Hhhhhhhh. És a heves szívdobogás.-Én. Alig kellett várni valamennyit, már lehetett hallani a tömeget. De most nem az ajtón túlról, hanem a színpad elejéről. -Tokio Hotel! Tokio Hotel! Tokio Hotel!-üvöltötték egymás után. -Tényleg te milyen nevet szeretnél?-Bill. -Hogy milyen nevet?-Én. -Művész, előadó nevet. Maradjon a sajátod? Betti?-Bill. -Nem. Én Tibet(y) vagyok. Ez voltam, vagyok, leszek.-Én. -Tibet(y)? Miért pont az? Tök jó a név! Honnan szedted?-Tom. -Tibet, Ti-bet. Megcseréljük, és betTi, Betti jön ki belőle. -És az (y)?-Tom. -Milyen vagyok? Magamnak való. Azaz Tibet(y), de nem így kell érteni. Ez sima név. Ki vgyok? Tibet(y). -Jah értem. Ok leesett. -Reméltem is. Megkíméltél a magyarázkodástól. Igaz nem egészen, de megfelel.-Én. Elérkezett az idő. Bill, Tom, Georg és Gustav felmentek a színpadra, ahogy Bill már előre elmondta előadták az 5 dalt. MIndenki fennmaradt a színpadon az 5dal vége után, kivéve Billt. -Te jössz.-mondta miközben elsétált mellettem.-Sok sikert!-mondja még utánam. Felsétáltam. Tom és Georg azonnal a kezükbe vették a gitárt. Gustav kényelmesen hátradőlve várt. Észrevéve, hogy már a színpadon vagyok, előre vágta magát és a dobverőket kezébe vette. -Kezdhetjük?-suttogta Tom. -Hhhhhhhhhhh. Igen.-Én nagy levegővétel után. Elénekeltem a bravúros kis számocskám.:) Az elején csak álltak és néztek. Azt gondolhatták, ki ez a lány? Miért játszanak neki a srácok? Mi van itt? Szerencsére ez nem ment sokáig. A dal közepénél már voltak néhányan akik táncoltak vagy épp velem együtt énekelték a jól ismert ismételt refrént. Ami a végén volt, az döbbentett meg a legjobban. Olyan üdvrivalgást, tapsot, sikítozást amit akkor hallottam...vetekedett a TH-éval. A dal jó rockos. Nem meglepő. Megpróbáltunk a fellépés végén kijutni az étteremből. A fiúkat autógrammvadászok, rajongók lassították. Én azért egy kicsit gyorsabban ki tudtam jutni. Tőlem is kértek aláírást, de megkönnyebbülésemre inkább csak kérdeztek. -Mi a neved? A teljes és a művész, vagy fedő neved?-egyik rajongó. -Hogy, hogy a srácokkal léptél fel? -Milyen kapcsolat van köztetek? -Van saját, külön bandád? -Mi a hobbid? -Honnan jött a dalhoz az ötlet? -Nagyon jó voltál! Stb...stb...stb...stb. A helyszínre újságírók és ilyenek is érkeztek. Ugynezeket kérdezték. Ez eltartott egy órán keresztül, de végül sikerült hazajutni. Jobban kimerültem, mint Bill, pedig ő több számot adott elő, ráadásképp még ugrált is a színpadon. Rólam ezt nem lehetett elmondani. Otthon leültünk a kanapéra. -Húúú. Ez fárasztó volt.-Én. -Ha hozzászoksz akkor már nem lsz ennyire az.-Bill. -Most el sem fáradtam.-Tom. -Én is így vagyok vele.-Georg. -Most kivételesen én sem.-Gus. -Én teljesen.-Anna. -Annyit ugráltam, hogy én is.-Frida. -Nálam sincs másképp.-Eszti. -Bianka hol van?-Én. Épp ebben a pillanatban nyílt az ajtó. -Sziasztok!-Bibi. -Hát te meg hol voltál?-Én. -Az étteremben ahol felléptetek és hazakísértem Karcsit. -Ott voltál a fellépésen?-Én akadozva. -Igen és még néhány barátom, barátnőm... -Észre sem vettelek.-vágtam hátra magam a kanapén kifáradtan. -De nagyon jók voltatok! -Kössz! Mondjuk én azthittem, hogy kritizálni fogsz, ahogy ez hozzád illik. Ez váratlanul ért.-Én. -Tudom és mindenért bocsi. De akkor is nagyon jók voltatok! -Jó tudni.-válaszoltam. Aznap Tom és Frida, Georg és Eszti, Gus és Anna elvonultak gyakorolni. Vagyis a srácok tanították hangszeren játszani a csajokat. Én felvonultam a szobámba és kipihentem a fáradalmakat. Másnap reggel...... -Jó reggelt.-köszön valaki ébredésebkor egy puszival. -Neked is.-ültem fel és megláttam a személyt. -Tényleg ennyire elfáradtál?-valaki. -Bill? Ja ööh igen de már kialudtam.-Én. -Akkor jó. Van ötleted, hogy mit csináljunk, mi legyen a mai program? -Aha. Kimehetnénk a kertbe. Nem ebbe ami itt van, hanem ami messze van másnéven a telekre. -És ott mi van? -Van egy nagy cseresznyefa. Minden évben bő termést hoz. Kimehetnénk leszedni. Mostanra már be kellett érnie. -OK. Szólok a többieknek. Te addig öltözz fel. -Jó. Felöltöztem, lementem, de nem találtam senkit. A ház teljesen üres volt. Kinéztem a bejárati ajtó melletti ablakon. Egy limuzin? És még én akartam nem feltűnően végigmenni a városon. Na ennyit erről. Hamar elérkeztünk a telekre. Szépen megmunkált hely volt az. A közepén állt a cseresznyefa amiért jöttünk. -Viszem az egyik kosarat. Gyertek szedjünk cseresznyét!-Frida miközben Tom kergette. -Megyünk.-kiabáltam vissza. -Hűűű Betti! Nektek tényleg szép termést hoz a fa!-ámult, bámult Anna. -Mit vártál? Ha nem hozna, most nem lenne programunk, csak otthon ülnénk.-Eszti. -Pontosan!-Georg. -Hozom a létrát.-Bill. -Jó de vigyázz vele. Már régi.-Én. -Ok.-Bill. -Megyek szedni. Segítek a szerencsétleneknek.-mutatott Gustav a fa alatt állóknak, akik nem érték el még a legalsó ágat sem. Én is odamentem. A létra is a helyére került. Én mentem fel rajta. Teleszedtük a kosarat. Volt még két létra amelyre állva Tom és Frida is szedte a cseresznyét. Akinek meg nem jutott hely, fogta aa létrát vagy megpróbálta az alsó ágat "lehámozni". -Megtelt a kosár!-szóltam a többieknek. -Én azt beteszem a kocsiba.-Bill. -Ok. Én hozom a másik kosarat.-Én. Rohantam vissza a kosárral. Azon kívül hogy majdnem eltanyáltam nem történt semmi. Elhelyeztem a kosarat és vissza máztam a létrára. De mikor a második létrafoknál tartottam, az beszakadt? Ráestem az első fokon lévő lábamra és az is meszakadt. A földön kötöttem ki. Jól ráeshettem a lábanra, mert ezután igen fájt. Természetesen ezt senkinek sem adtam így elő. -Mi történt?-rohan mellém Bill. -Semmi. Mondtam, hogy veszélyes a létra.-Én. Erre mindenki leszállt róla. -Fáj a lábad? Ne hívjak orvost?-kapta elő telefonját Bill. -Nem kell. Csak egy kicsit fáj a lábam. Legalább érzem, hogy van. Összepakoltunk és elmentünk. Bill annyira aggódott, hogy nem maradhattunk ott. Otthon az ágyamra hosszába leültem. Hogy a lában egyenesben legyen. Mindenki benn maradt. Bill az ágyam mellett ült. -Most meg mi van? Nincs semmi. Bill ez most olyan mintha neki mentem volna a falnak, vagy valami ilyesmi. -Te csak pihentesd a lában. -Nem fáradt el. -Hadd gyógyuljon. -De még csak meg sem sérült. Csak egy picit fáj de ez természetes.
|