11.rész

Az utolsó levelet szerettem volna elolvasni, mikor megcsörrent a telefonom. Ilyenkor? Éjfél múlt. Aki még ilyenkor is ébren van...nos azok mi vagyunk. Gondoltam rá, hogy Ivett az, vagy valamelyik barátnőnk. De aki valójában volt, arra eszemben nem volt gondolni.
-Anya?-néztem a mobilt.
-Kicsoda?-nézte Bill is.
-Az anyukám. De ilyenkor? És miért?
-Vedd fel és akkor megtudod. Mostmár én is kíváncsi vagyok.
Felvettem. Anyukám hangja egyáltalán nem volt olyan, mintha most kellt volna fel.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia. Hát te még fenn vagy?
-Nem még. Most keltem fel.
-Ja, vagy úgy.
-Úgy.
-Mi van nálatok?
-Anya. Ezt ilyenkor kell megkérdezni? Jobbkor nem jutott az eszedbe?
-Nálunk még nincs éjfél.
-Nálunk már elmúlt.
-Mi van otthon? Mi az a nagy felhajtás? Tibet(y).
-Semmi sincs itthon. A vendégek még mindig itt vannak. Miért szólítasz Tibet(y)-nek?
-Az a bandád neve nem?
-Bandám?-kezdtem kétségbeesni. Biztos az netről vagy az újságokból tudta meg. Most kezdhetek magyarázkodni.
-Igen. Itt van a neten...-tudtam-...hogy magyarország keleti részén egy új zenekar alakult. Hihetetlen, hogy milyen hamar bevonultak az emberek szívébe és építették fel a létrát, melyen gyorsan mennek felfelé. A tagok...-mondta anyukám, de valahogy még mindig titkoltam előtte.
-Miféle tagok? Anya. Nekem nincs bandám! Olyannak ismersz?
-Ha ezt meghallod megtudod. Szóval a tagok. Bettina, Frida, Eszter, Anna.
-Lehetnek névrokonok is.
-Ahha. Mind a négyen 16 évesek.
-Én is megtudom változtatni a nevem.
-Aztán. Az éppen magyarországon tartózkodó német Tokio Hotel zenekar frontemberét Bettinával látták. Az utcán. A Tibet(y) együttes énekese nem akart nyilatkozni. No comment. Ugye? Viszont készségesen osztogatta az autogrammokat.
-Ugye ezt nem hiszed el.
-Pont ez az. Túl sok a hasonlóság. Csak ráismerek a saját lányomra. Hol tartózkodnak a TH-s tagok?
-Nemtudom.
-Engem nem versz át. Ott vannak nálatok. Ugye?
-Hhhh. Igen itt vannak nálunk. Ők azok a vendégek. Igen van bandám úgy ahogy mondtad. És tényleg magasan vagyunk a létrán. A srácok itt maradnak nemtom meddig. Talán egy év.
-Egy év? Hogy fogjátok ti azt bírni? És ha mi is hazamegyünk? Annáék is ott vannak?
-Igen. Jelenleg 9-en lakunk itt.
-A ház egyben van még?
-Minden porszem.
-Azokat el lehet takarítani.
-És most mit akartok csinálni?
-Nem megyünk haza. Még nem. Ha annyian vagytok a házban biztos nem lehet baj. Bibi, hogy bírja?
-Elég jól.
-Rendben. Aztán a paparazzik nehogy letámadjanak. Főleg ne Bill miatt.
-Honnan tudod a nevét?
-Itt van a neten.
-Ja jó. Még nem keltem fel egészen.
-Aludnod kéne.
-De hol...ma megyünk egy egyhetes koncira a fiúkkal.
-Elérhető leszel?
-Igen.
-Akkor mehetsz.
-Mér amúgy nem engednél el?
-Tudod jól a választ nem?
-De...de igen.
-Fő, hogy van ki vigyázzon rátok.
-Egymásra vigyázunk.
-Álljunk csak meg. És Biankával mi lesz?
-Karcsihoz megy. Nála lesz egy hétig.
-Ki az a Karcsi?
-A szerelme.
-Mik zajlanak le otthon....
-Nyugi. Semmi rossz.
-Remélem is. Na jó. Legyetek jók. És óvakodj a paparazziktól.
-Az lesz. Szia.
-Szia.
Elköszöntünk. Azthittem, hogy sohasem lesz vége ennek a beszélgetésnek. Ránéztem az órára, mely mögöttünk volt a falon. 1 óra volt.
-Mit mondott?-kíváncsískodott, Bill.
-Bizonyos netes oldalak ellenünk vannak.
-Dehogy vannak ellenetek.
-De igen. Abból tudta meg. Az a bizonyos oldal elárult minket.
-A banda, mi?
-Igen. De az a jó hír, hogy nem jönnek haza.
-Az tényleg jó hír. Összepakoltál már?
-Persze. Fent vannak a bőröndök. Nem sok mindent viszek.
-Nem is kell. Meg ha kell valami, majd megveszed.
-Ez a másik. Mikor indulunk?
-Nézzük csak. Most van egy óra. Melyik megyében kezdjük?
-Azt neked kéne tudnod.
-Várj megkérdezem Tomot.
-Jó menj.
-Nem jössz?
-Még itt ez az egy levél.
-Ok.-ezzel el is ment. Egyenesen fel Frida szobájába.
-Bejöhetek?-Bill teljesen normális hangerővel.
-Csssss. Frida alszik. Kimegyek én.-vánszorgott ki Tom. Így most láttam őket, de nem érettettem mit beszélnek.
-Győrben?-vonta fel a szemöldökét Bill.
-Tudom, hogy messze van. Nem én találtam így ki.
-Ja tudom ki. Kössz. Menj vissza, mert még Frida felébred és hiányolni fog.
Lejött hozzám.
-Na hol kezdjük?-néztem a lejövőre.
-Győrben.
-Hogy hol?
-Győrben. Tudom, hogy messze van.
-Azt én is. A Győriek örülhetnek. Második állomás?
-Szombathely.
-Az nincs messze...Győrtől.
-Sorban az egymás melletti megyéket rohamozzuk meg.
-Gondolom megpróbáljátok úgy intézni, hogy egy nap 2 koncit két különböző megyében le tudjatok adni.
-Igen. Így lesz. Mivel csak egy hét áll rendelkezésünkre 19 megyére.
-De ha egy nap két megyét letudtok se lesztek kész. Mert az úgy csak 14 megyeszékhely. Akkor úgy mondom város. Marad még 5. Azzal mi lesz?
-Egy nap 3-at képtelenség letudni. Nemtudom. Lehet meghosszabítjuk.
-3 nappal?
-Kb.
-Mostmár nincs értelme elaludni.-váltottam témát.
-Álmos vagy?
-Kicsit.
-Bőven lesz időd még aludni. Győrig az út kétszer olyan hosszú, mint Pestig.
-Mivel megyünk?
-A turnébusszal.
-Mivel? Nem lesz az túl feltűnő?
-Had legyen. Engem nem zavar.
-Tulajdonképpen engem se.
-Ez is meglepett, mi?
-Hát!-ennél nagyot ásítottam. Mindenki látta.
-Héj! Ne nyelj le!-hallottam Frida hangját föntről.
Mindenki ott állt a korlátnál és nevetett rajtam.
-Hahahahhhhhhhhha-nagy ásítás műnevetés közepette.-Megyek Bibit felkelteni. Visszük át Karcsihoz.
-Nincs még ahhoz korán?-Anna.
-És akkor mi mikor indulunk el?
-Igaz is. Megyek felöltözni. Hánykor indulunk?-Anna.
-Hogy hamar odaérjünk és még készülődni, próbálni is legyen idő, 1 óra múlva.-Tom.
-Akkor lehet menni készülni.-adtam ki a parancsot. Én magam pedig a Bibi szobáját céloztam meg.
Lassan, s halkan belopództam.
-Bibi! Tűz van! Víz nincs! Ki az ágyból! Ki az ablakon! Hallod?! Kelj már fel! Leég a ház!-ugrándoztam körülötte.
-Mi van?! Hol? Merre? Meddig? Mikor? Mi történt?-hadart mindent össze vissza a tesóm.
-Semmi. Vagyis mégis valami...
-Na mi...
-FELÉBREDTÉL!
-Szenzáció.-mászott ki az ágyából.
-Készülj! Tudom, még nagyon korán van, de...mennünk kéne és ehhez előbb téged kellett felkelteni.
-Vajon miért...-még mindig kómásan.
-Viszünk Karcsihoz.
-Mi? Tényleg? Ez most komoly?-rögtön felébredt.
-A legkomolyabb. Na mentem én is átöltözni.
-Át? Nem aludtál semmit?
-De egy kiscit, csak ruhában.
-Leittátok magatokat?
-Mik járnak a fejedben?! Dehogy is! A leveleket olvastam el.
-És mikor akarsz rá válaszolni?
-Majd ha lesz időm.
-És az mikor van?
-Öltözz!-mondtam, majd kiléptem a szobából.-Bibi elintézve!-mondtam a lent készen lévőknek.
Bementem a szobámba és átöltöztem. Ellenőriztem a bőröndömet és már mentem is le a többiekhez. 1 óra elteltével már mindenki készen volt. Bepakoltuk a csomagokat a turnébuszba és már mentünk is. Persze mi is benne voltunk. Hamar Karcsiékhoz értünk. Ott Bianka kiszállt. Ameddig láttuk egymást addig integettünk.
-Nos, akkor irány Győr!-adta ki a parancsot Bill a sofőrnek.
Nagyon sokáig utaztunk. Azt nemtudom, hogy a többiek elaludtak e, de azt igen, hogy én az út háromnegyedét. Fékezésre keltem fel.
-Megérkeztünk?-töröltem meg a szemem.
-Meg. Leszállás!-üvöltötte el magát Tom, hogy az alvók felébredjenek.
-Jó, jó megyünk.-kelt fel Frida.
A bőröndökkel mostmár egy 5*-os hotel előtt álltunk. A bőröndöket felvitték. Később mi is mentünk.
-Nem is nézzük meg a szobánkat?-nézte a kómás arcokat, üde Anna.
-Igaz. Még próbálni is kéne.-ráztam meg Billt, mert elaludt.-Miért nem a buszon aludtál?
-Mert te szebb voltál az álomnál.-kelt fel.
-Kössz. De ez akkor sem ment fel a próba alól.
-De az olyan, mint a tesi a suliban. Én meg azt ki nem állhattam.
-Bill! Vannak kötelességeid.
-Csak még egy picit.
-NEM! KELJ FEL!
-Jólvan, jólvan. Jó is, hogy jöttetek. Még bealudtam volna, mint a parázs vagy a tűz.
-Netán a lámpa az agyadban, ugye?
-Bill tényleg felébredhetnél már!-fordult felénk Tom.
Felmentünk a szobánkba és elrendezkedtünk. Én Billel, Frida Tommal, Eszti Georggal, és Anna Gussal volt egy szobában.
-Indulhatunk próbálni.-nyitott be hozzánk a már kész csapat.
-Én már készen vagyok. Bill is csak elaludt ott a fotelban. Megpróbáltam felébreszteni, de mind hiába. Visszaalszik.
-A próbáktól majd felébred. Bill! Bill!Bill!-ezt addig üvöltöte Gus, míg fel nem sikerült ébresztenie Billt.
A csarnok amelyben egyszer elpróbáltak minden számot, hatalmas volt. Néhány óra múlva meg is telt. Mielőtt megkezdődött voltna a koncert, Billnek megcsörrent a telefonja.
-Hallo.
-Szia Bill. David vagyok.
-Szia. Mi fontos van amiért nem hagysz fellépni?
-Egy kicsit lemaradtam. Megyek én is hozzátok.
-Szuper...-látszólag nem nagyon örült ennek Bill.
-Csak, hogy lássam minden rendben megy e.
-Ezt akartad mondani?
-Nem. Nem csak. Meghosszabítottuk a koncikra szánt napokat.
-Mennyivel?
-Minden nap csak egy helyen kell fellépnetek. Így van pihenő is.
-De sok...
-Csak azt szeretném ezzel elérni, hogy ne tűnjetek el anyira.
-Miért, eddig eltűntünk?
-Hát...most, hogy ott laksz annál a hogy is hívjáknál...
-Betti!
-Igen, annál...eléggé eltűntetek.
-De jó...
-Na hagylak...menj énekeld ki magad.
-Meglesz.-húzta mosolyra a száját Bill.
-Akkor viszhall.
-Visszhall.-mondta majd letették.
Végre elkezdődhetett a konci. Mi, csajok, beálltunk az első sorba és ott énekeltük a dalokat. Aztán Bill meglepő bejelentést tett.
-És most következzen egy olyan dal, melyet még soha senki nem hallott.
A tömeget teljesen megdöbbentette: Bill tud magyarul?
Rengetegen kérdezték ezt, de ettől eltekintve ugyanolyan élvezetes maradt a rajongók vezetésével a koncert, mint a bejelentés előtt. Olyan hamar elrepült a konci. Véget ért. Minket nem zavart, de a rajongókat igen. A hotel előtt, ahol megszálltunk, vagy 20 rajongó biztos állt és mikor megérkeztünk a busszal, megrohamozták azt.
-Most, hogy szálljunk le?-kérdeztem.
-Egyesével.-válaszolt Tom.
-Nagyon jó ötlet! Minket széttépnek ha kitesszük innen a lábunkat.-emelte meg a hangját Frida.
-Erre nem is gondoltam.-ült vissza a helyére Tom.
-Kimegyünk autogrammot osztani, aztán vissza ide és ha majd a fanok elmennek, akkor bemegyünk.
-Azt te csak szeretnéd ha így lenne.-nézett ki az ablakon Anna.
-Olyannak ismered a magyarokat, itthagynak titeket?-szólalt meg Eszter is.
-A csajok odáig vannak értetek, persze ezen nincs mit csodálni, mivel pasipól vagytok. Csak tudják meg, hogy miért nem mentek fel a hotelba vagy hogy mi kik vagyunk...bele se mrek gondolni.-ráztam meg a fejem.
-Hogy mondtad? Pasiból?-gondolkodott el Bill.
-Igen. Mi másból?
-Megvan!-csapta össze a kezét Tom.
-Mi van meg?-nézett rá ijedten Frida, bár már sejtette mi az.
-Beöltöztetünk titeket fiúknak.
-Biztos jó ötlet ez?-hebegtem.
-Talán neked van jobb?
-Nincs.
Nem volt mit tenni, beöltöztünk. Frida kapott Tomtól ruhát, Én Billtől, Eszti Georgtól és Anna Gustavtól. Még azért felsőket cserélgettünk egymás között, így történt, hogy rajtam Tom XXXXXXXXL-es pólója volt. Elég idétlenül néztünk ki, de hatásos volt. Nem fogtak gyanút. Már magam sem tudom mit, de amit meséltek rólunk azt el is hitték. Végre felértünk. A srácok rögtön az ágyon adták ki fáradalmaikat. Lehuppantak rá és azonnal el is aludtak. Lent a csajokkal beszélgettünk.
-Nagyon kifáradhattak.-hajtotta le a fejét Anna.
-Igen. Főleg, hogy nem aludtak semmit, sem az éjszaka sem az úton.-Frida.
-Egyik sem?-Én.
-Elvoltak. Egészen addig, amíg meg nem érkeztünk. Onnantól már álmosak voltak.-Eszter.
Így beszélgettünk éjfélig, aztán mentünk mi is eltenni magunkat másnapra vagy arra a napra.