11.rész
Bess Tibet(y) 2007.08.11. 13:41
Az Xtra gyors karrier 11.része
11.rész
Az utolsó levelet szerettem volna elolvasni, mikor megcsörrent a telefonom. Ilyenkor? Éjfél múlt. Aki még ilyenkor is ébren van...nos azok mi vagyunk. Gondoltam rá, hogy Ivett az, vagy valamelyik barátnőnk. De aki valójában volt, arra eszemben nem volt gondolni. -Anya?-néztem a mobilt. -Kicsoda?-nézte Bill is. -Az anyukám. De ilyenkor? És miért? -Vedd fel és akkor megtudod. Mostmár én is kíváncsi vagyok. Felvettem. Anyukám hangja egyáltalán nem volt olyan, mintha most kellt volna fel. -Szia.-köszöntem neki. -Szia. Hát te még fenn vagy? -Nem még. Most keltem fel. -Ja, vagy úgy. -Úgy. -Mi van nálatok? -Anya. Ezt ilyenkor kell megkérdezni? Jobbkor nem jutott az eszedbe? -Nálunk még nincs éjfél. -Nálunk már elmúlt. -Mi van otthon? Mi az a nagy felhajtás? Tibet(y). -Semmi sincs itthon. A vendégek még mindig itt vannak. Miért szólítasz Tibet(y)-nek? -Az a bandád neve nem? -Bandám?-kezdtem kétségbeesni. Biztos az netről vagy az újságokból tudta meg. Most kezdhetek magyarázkodni. -Igen. Itt van a neten...-tudtam-...hogy magyarország keleti részén egy új zenekar alakult. Hihetetlen, hogy milyen hamar bevonultak az emberek szívébe és építették fel a létrát, melyen gyorsan mennek felfelé. A tagok...-mondta anyukám, de valahogy még mindig titkoltam előtte. -Miféle tagok? Anya. Nekem nincs bandám! Olyannak ismersz? -Ha ezt meghallod megtudod. Szóval a tagok. Bettina, Frida, Eszter, Anna. -Lehetnek névrokonok is. -Ahha. Mind a négyen 16 évesek. -Én is megtudom változtatni a nevem. -Aztán. Az éppen magyarországon tartózkodó német Tokio Hotel zenekar frontemberét Bettinával látták. Az utcán. A Tibet(y) együttes énekese nem akart nyilatkozni. No comment. Ugye? Viszont készségesen osztogatta az autogrammokat. -Ugye ezt nem hiszed el. -Pont ez az. Túl sok a hasonlóság. Csak ráismerek a saját lányomra. Hol tartózkodnak a TH-s tagok? -Nemtudom. -Engem nem versz át. Ott vannak nálatok. Ugye? -Hhhh. Igen itt vannak nálunk. Ők azok a vendégek. Igen van bandám úgy ahogy mondtad. És tényleg magasan vagyunk a létrán. A srácok itt maradnak nemtom meddig. Talán egy év. -Egy év? Hogy fogjátok ti azt bírni? És ha mi is hazamegyünk? Annáék is ott vannak? -Igen. Jelenleg 9-en lakunk itt. -A ház egyben van még? -Minden porszem. -Azokat el lehet takarítani. -És most mit akartok csinálni? -Nem megyünk haza. Még nem. Ha annyian vagytok a házban biztos nem lehet baj. Bibi, hogy bírja? -Elég jól. -Rendben. Aztán a paparazzik nehogy letámadjanak. Főleg ne Bill miatt. -Honnan tudod a nevét? -Itt van a neten. -Ja jó. Még nem keltem fel egészen. -Aludnod kéne. -De hol...ma megyünk egy egyhetes koncira a fiúkkal. -Elérhető leszel? -Igen. -Akkor mehetsz. -Mér amúgy nem engednél el? -Tudod jól a választ nem? -De...de igen. -Fő, hogy van ki vigyázzon rátok. -Egymásra vigyázunk. -Álljunk csak meg. És Biankával mi lesz? -Karcsihoz megy. Nála lesz egy hétig. -Ki az a Karcsi? -A szerelme. -Mik zajlanak le otthon.... -Nyugi. Semmi rossz. -Remélem is. Na jó. Legyetek jók. És óvakodj a paparazziktól. -Az lesz. Szia. -Szia. Elköszöntünk. Azthittem, hogy sohasem lesz vége ennek a beszélgetésnek. Ránéztem az órára, mely mögöttünk volt a falon. 1 óra volt. -Mit mondott?-kíváncsískodott, Bill. -Bizonyos netes oldalak ellenünk vannak. -Dehogy vannak ellenetek. -De igen. Abból tudta meg. Az a bizonyos oldal elárult minket. -A banda, mi? -Igen. De az a jó hír, hogy nem jönnek haza. -Az tényleg jó hír. Összepakoltál már? -Persze. Fent vannak a bőröndök. Nem sok mindent viszek. -Nem is kell. Meg ha kell valami, majd megveszed. -Ez a másik. Mikor indulunk? -Nézzük csak. Most van egy óra. Melyik megyében kezdjük? -Azt neked kéne tudnod. -Várj megkérdezem Tomot. -Jó menj. -Nem jössz? -Még itt ez az egy levél. -Ok.-ezzel el is ment. Egyenesen fel Frida szobájába. -Bejöhetek?-Bill teljesen normális hangerővel. -Csssss. Frida alszik. Kimegyek én.-vánszorgott ki Tom. Így most láttam őket, de nem érettettem mit beszélnek. -Győrben?-vonta fel a szemöldökét Bill. -Tudom, hogy messze van. Nem én találtam így ki. -Ja tudom ki. Kössz. Menj vissza, mert még Frida felébred és hiányolni fog. Lejött hozzám. -Na hol kezdjük?-néztem a lejövőre. -Győrben. -Hogy hol? -Győrben. Tudom, hogy messze van. -Azt én is. A Győriek örülhetnek. Második állomás? -Szombathely. -Az nincs messze...Győrtől. -Sorban az egymás melletti megyéket rohamozzuk meg. -Gondolom megpróbáljátok úgy intézni, hogy egy nap 2 koncit két különböző megyében le tudjatok adni. -Igen. Így lesz. Mivel csak egy hét áll rendelkezésünkre 19 megyére. -De ha egy nap két megyét letudtok se lesztek kész. Mert az úgy csak 14 megyeszékhely. Akkor úgy mondom város. Marad még 5. Azzal mi lesz? -Egy nap 3-at képtelenség letudni. Nemtudom. Lehet meghosszabítjuk. -3 nappal? -Kb. -Mostmár nincs értelme elaludni.-váltottam témát. -Álmos vagy? -Kicsit. -Bőven lesz időd még aludni. Győrig az út kétszer olyan hosszú, mint Pestig. -Mivel megyünk? -A turnébusszal. -Mivel? Nem lesz az túl feltűnő? -Had legyen. Engem nem zavar. -Tulajdonképpen engem se. -Ez is meglepett, mi? -Hát!-ennél nagyot ásítottam. Mindenki látta. -Héj! Ne nyelj le!-hallottam Frida hangját föntről. Mindenki ott állt a korlátnál és nevetett rajtam. -Hahahahhhhhhhhha-nagy ásítás műnevetés közepette.-Megyek Bibit felkelteni. Visszük át Karcsihoz. -Nincs még ahhoz korán?-Anna. -És akkor mi mikor indulunk el? -Igaz is. Megyek felöltözni. Hánykor indulunk?-Anna. -Hogy hamar odaérjünk és még készülődni, próbálni is legyen idő, 1 óra múlva.-Tom. -Akkor lehet menni készülni.-adtam ki a parancsot. Én magam pedig a Bibi szobáját céloztam meg. Lassan, s halkan belopództam. -Bibi! Tűz van! Víz nincs! Ki az ágyból! Ki az ablakon! Hallod?! Kelj már fel! Leég a ház!-ugrándoztam körülötte. -Mi van?! Hol? Merre? Meddig? Mikor? Mi történt?-hadart mindent össze vissza a tesóm. -Semmi. Vagyis mégis valami... -Na mi... -FELÉBREDTÉL! -Szenzáció.-mászott ki az ágyából. -Készülj! Tudom, még nagyon korán van, de...mennünk kéne és ehhez előbb téged kellett felkelteni. -Vajon miért...-még mindig kómásan. -Viszünk Karcsihoz. -Mi? Tényleg? Ez most komoly?-rögtön felébredt. -A legkomolyabb. Na mentem én is átöltözni. -Át? Nem aludtál semmit? -De egy kiscit, csak ruhában. -Leittátok magatokat? -Mik járnak a fejedben?! Dehogy is! A leveleket olvastam el. -És mikor akarsz rá válaszolni? -Majd ha lesz időm. -És az mikor van? -Öltözz!-mondtam, majd kiléptem a szobából.-Bibi elintézve!-mondtam a lent készen lévőknek. Bementem a szobámba és átöltöztem. Ellenőriztem a bőröndömet és már mentem is le a többiekhez. 1 óra elteltével már mindenki készen volt. Bepakoltuk a csomagokat a turnébuszba és már mentünk is. Persze mi is benne voltunk. Hamar Karcsiékhoz értünk. Ott Bianka kiszállt. Ameddig láttuk egymást addig integettünk. -Nos, akkor irány Győr!-adta ki a parancsot Bill a sofőrnek. Nagyon sokáig utaztunk. Azt nemtudom, hogy a többiek elaludtak e, de azt igen, hogy én az út háromnegyedét. Fékezésre keltem fel. -Megérkeztünk?-töröltem meg a szemem. -Meg. Leszállás!-üvöltötte el magát Tom, hogy az alvók felébredjenek. -Jó, jó megyünk.-kelt fel Frida. A bőröndökkel mostmár egy 5*-os hotel előtt álltunk. A bőröndöket felvitték. Később mi is mentünk. -Nem is nézzük meg a szobánkat?-nézte a kómás arcokat, üde Anna. -Igaz. Még próbálni is kéne.-ráztam meg Billt, mert elaludt.-Miért nem a buszon aludtál? -Mert te szebb voltál az álomnál.-kelt fel. -Kössz. De ez akkor sem ment fel a próba alól. -De az olyan, mint a tesi a suliban. Én meg azt ki nem állhattam. -Bill! Vannak kötelességeid. -Csak még egy picit. -NEM! KELJ FEL! -Jólvan, jólvan. Jó is, hogy jöttetek. Még bealudtam volna, mint a parázs vagy a tűz. -Netán a lámpa az agyadban, ugye? -Bill tényleg felébredhetnél már!-fordult felénk Tom. Felmentünk a szobánkba és elrendezkedtünk. Én Billel, Frida Tommal, Eszti Georggal, és Anna Gussal volt egy szobában. -Indulhatunk próbálni.-nyitott be hozzánk a már kész csapat. -Én már készen vagyok. Bill is csak elaludt ott a fotelban. Megpróbáltam felébreszteni, de mind hiába. Visszaalszik. -A próbáktól majd felébred. Bill! Bill!Bill!-ezt addig üvöltöte Gus, míg fel nem sikerült ébresztenie Billt. A csarnok amelyben egyszer elpróbáltak minden számot, hatalmas volt. Néhány óra múlva meg is telt. Mielőtt megkezdődött voltna a koncert, Billnek megcsörrent a telefonja. -Hallo. -Szia Bill. David vagyok. -Szia. Mi fontos van amiért nem hagysz fellépni? -Egy kicsit lemaradtam. Megyek én is hozzátok. -Szuper...-látszólag nem nagyon örült ennek Bill. -Csak, hogy lássam minden rendben megy e. -Ezt akartad mondani? -Nem. Nem csak. Meghosszabítottuk a koncikra szánt napokat. -Mennyivel? -Minden nap csak egy helyen kell fellépnetek. Így van pihenő is. -De sok... -Csak azt szeretném ezzel elérni, hogy ne tűnjetek el anyira. -Miért, eddig eltűntünk? -Hát...most, hogy ott laksz annál a hogy is hívjáknál... -Betti! -Igen, annál...eléggé eltűntetek. -De jó... -Na hagylak...menj énekeld ki magad. -Meglesz.-húzta mosolyra a száját Bill. -Akkor viszhall. -Visszhall.-mondta majd letették. Végre elkezdődhetett a konci. Mi, csajok, beálltunk az első sorba és ott énekeltük a dalokat. Aztán Bill meglepő bejelentést tett. -És most következzen egy olyan dal, melyet még soha senki nem hallott. A tömeget teljesen megdöbbentette: Bill tud magyarul? Rengetegen kérdezték ezt, de ettől eltekintve ugyanolyan élvezetes maradt a rajongók vezetésével a koncert, mint a bejelentés előtt. Olyan hamar elrepült a konci. Véget ért. Minket nem zavart, de a rajongókat igen. A hotel előtt, ahol megszálltunk, vagy 20 rajongó biztos állt és mikor megérkeztünk a busszal, megrohamozták azt. -Most, hogy szálljunk le?-kérdeztem. -Egyesével.-válaszolt Tom. -Nagyon jó ötlet! Minket széttépnek ha kitesszük innen a lábunkat.-emelte meg a hangját Frida. -Erre nem is gondoltam.-ült vissza a helyére Tom. -Kimegyünk autogrammot osztani, aztán vissza ide és ha majd a fanok elmennek, akkor bemegyünk. -Azt te csak szeretnéd ha így lenne.-nézett ki az ablakon Anna. -Olyannak ismered a magyarokat, itthagynak titeket?-szólalt meg Eszter is. -A csajok odáig vannak értetek, persze ezen nincs mit csodálni, mivel pasipól vagytok. Csak tudják meg, hogy miért nem mentek fel a hotelba vagy hogy mi kik vagyunk...bele se mrek gondolni.-ráztam meg a fejem. -Hogy mondtad? Pasiból?-gondolkodott el Bill. -Igen. Mi másból? -Megvan!-csapta össze a kezét Tom. -Mi van meg?-nézett rá ijedten Frida, bár már sejtette mi az. -Beöltöztetünk titeket fiúknak. -Biztos jó ötlet ez?-hebegtem. -Talán neked van jobb? -Nincs. Nem volt mit tenni, beöltöztünk. Frida kapott Tomtól ruhát, Én Billtől, Eszti Georgtól és Anna Gustavtól. Még azért felsőket cserélgettünk egymás között, így történt, hogy rajtam Tom XXXXXXXXL-es pólója volt. Elég idétlenül néztünk ki, de hatásos volt. Nem fogtak gyanút. Már magam sem tudom mit, de amit meséltek rólunk azt el is hitték. Végre felértünk. A srácok rögtön az ágyon adták ki fáradalmaikat. Lehuppantak rá és azonnal el is aludtak. Lent a csajokkal beszélgettünk. -Nagyon kifáradhattak.-hajtotta le a fejét Anna. -Igen. Főleg, hogy nem aludtak semmit, sem az éjszaka sem az úton.-Frida. -Egyik sem?-Én. -Elvoltak. Egészen addig, amíg meg nem érkeztünk. Onnantól már álmosak voltak.-Eszter. Így beszélgettünk éjfélig, aztán mentünk mi is eltenni magunkat másnapra vagy arra a napra.
|