2. rész
Bess Tibet(y) 2007.08.11. 13:30
Z Xtra gyors karrier 2.része
Második rész
Ott tartottunk, hogy már mindenki ébren volt rajtunk kívül. Már mindenki hazament kivéve a bnőimet és a tesómat, naés persze TH-s srácokat. -Mikor kelnek már fel?-Bill. -Nemtom.-Bianka. -Már elég régóta alszanak.-Tom. -Nemcsodálom.-rázogatta fejét tesóm. -Még alszanak?-lépett mellénk Anna. -Igen, de már nem sokáig.-Bill. -Miért? Mire gondolsz?-Bianka. -Fel akarják ébreszteni.-Eszti. -Őket? Az teljességgel lehetetlen. Én régebben már mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön felkelteni őket, de mind hiába.-Bibi. -Bianka.-Georg. -Igen?-Bibi. -Tudsz valahonnan egy vödröt szerezni?-Georg. -Vödröt? Á értem. Igen.-Bibi. 2 percbe sem telt és már előttünk is volt egy nagy vödörrel vízzel megtöltve. -Kössz.-modták az ikrek. -Semmiség. Akkor semmi, ha tudom, hogy Bettit és Fridát akarjátok felkelteni.-Bibi. Lassan feljöttek a szobánk elé. Eszti nyitotta ki az ikreknek a szobám ajtaját. Közelebb jöttek az ágyunkhoz, amin aludtunk. -Tom. Ezek tényleg alszanak.-suttogta nevetve Bill. -Már nem sokáig.-Tom. És ránköntötték a vízet. -Áááá! Ez meg mire volt jó?-pattantam ki az ágyból. -Ez...ez hideg!-reszketett Frida. -Jó reggelt.-Bill. -Jó? Inkább hideg.-Én. -De még mennyire, hoyg hideg!-Frida. -Pedig kint meleg van.-nevettek az ikrek. -Csurom víz lett az ágy.-Frida. -Az legyen a legkevesebb. Estig megszárad.-Én. Felöltöztünk és lementünk. -És most mit csináljunk?-Anna. -Passz.-Én. -Betti.-Frida. -Igen?-Én. -Úgy tudom, hogy az udvaron van egy nagy medence, ugye?-Frida. -Igen.-Én. -Akkor mire várunk?-Gustav. -Rátok.-rohantunk fel (lányok). Átöltöztünk és lent találkoztunk. Kimentünk. Mindenki beleugrott a vízbe. Körülnéztem és azt kellett észrevennem, hogy valaki hiányzik... -Hol van? Bill!-Én. -Itt vagyok.-Bill. A szerencsétlen kint állt. -Gyere be.-Én. -Nem merek.-Bill. -Dehogynem. Gyere csak!-Én. -De én tényleg nem merek.-Bill. -Na ezt úgy sem hiszem el.-Én. -Pedig muszály.-Bill. Kimentem hozzá és tovább győzködtem, miközben a medence felé toltam. -Bele fogsz menni. Nem lesz semmi bajod belőle.-Én. -De lesz. Nem megyek bele. Mit akarsz?-Bill. -Figyelj!-Én és belelöktem. -Pff.-köpködte a vizet.-Ez meg mire volt jó?-Bill. -Erre. Mostmár legalább benne vagy a vízben.-nevettem majd bementem én is. Ezen egy ideig nevettünk, majd elhallgattunk. Ekkor valakinek megcsörrent a telefonja. -Megyek. Az enyém.-szált ki a vízből Bianka. Egy ideig beszélgetett majd Bianka visszajött. -Betti.-Bibi. -Mond.-Én. -Átmegyek a bnőmhöz és két napig ott alszok.-Bibi. -Ok menj.-Én. -Jó akkor viszlát két nap múlva.-azzal el is ment. Egy ideig szótlanul álltunk a vízben, majd azt láttam, hogy Tom a nyakába veszi Fridát. Nem nagyon szerettem az ilyesfajta vizicsatát. Talán azért, mert nem sokszor volt részem ilyenben. Körülnéztem, de nem láttam Billt. Reménykedtem benne, hogy engem nem vesz föl a nyakába, ha azért nem látom. Tomot néztem. Valakivel beszélgetett. Látszott az arcán. Aztán éreztem, hogy valaki megfogja a derekamat, és felemel. Bill volt az. A nyakába vett. -Na csajok. Harc!-jelentette ki Tom. -Hogy mi?-Én, de ekkor már Tom közelebb jött a anyakába Fridával. -Felkészültél?-Frida. -Mire?-Én. -Hát erre.-Frida és meglökött. Hátra is estem volna, ha a karjába nem kapaszkodok. Így ő megtartott. Még egy ideig "bírkóztunk", mikor egy lendületes lökéssel mind a ketten egyszerre beleestünk a vízbe. A fiúk meg csak álltak és nevettek. -Ezt még viszakapjátok!-Én. -Azt megnézem.-Bill. -Nézzed csak!-Én. Újra felvettek a fiúk a nyakukba, de most nem csak minket, hanem Esztit és Annát is. Őket persze Gus és Georg. A lányokkal bólintottunk egyet és meglöktük a fiúkat. Beledőltünk a vízbe mind a nyolcan. Mi lányok azonnal felálltunk. A fiúk meg csak szenvedtek. -Ááá. Ezt meg most minek?-Tom. -Mert. Visszakaptátok.-Én. -De hát mi nem is csináltunk semmit.-Gus és Georg. -Bocs.-Anna és Eszti. A végére már meguntuk a pancsolást. Kiszálltunk, megszárítkóztunk és elmentünk fagyizni. -Milyen fagyit kértek?-Bill. -Csoki.-Én. -Eper.-Frida. -Én is.-Eszti. -Vanília.-Anna. -Akkor én is epret.-Tom. -Én is.-Georg. -Akkor én is vaníliát.-Gus. -Lesz 2 gömb csoki, 4 eper és 2 vanília. Perzse külön. A gömböket elnyaltuk, aztán hazamentünk. -És most mit csináljunk?-Anna. -Tv?-Eszti. -JÓ ötlet. Úgysem néztük azt már két napja.-mosolyogtam. Már késő volt és egyetlen egy lámpát sem kapcsoltunk fel. Elég volt a tv fénye. Azonnal a vivára kapcsoltam. És mi ment? A tokiohotel - monsoon c. száma. A lányokkal elkezdtük énekelni. Nem sokkal később a fiúk is énekeltek velünk, de ők hamarabb abbahagyták, mint mi. Mikor a dal már végetért én és Frida még hülyültünk. -Just me and you.-mondtuk egyszerre a dal végén. -You!-Frida. -You!-Én. -You!-Frida. -Me!-Én. -Oké.-ő. Ezen elnevetgéltünk egy ideig, majd Bill felé fordultam és komoly lettem. -És miért vagytok itt M.o.-on?-Én. -Van itt egy kis elintéznivalónk, ami talán több évig is eltarthat.-Tom. -És hogy, hogy tudtok magyarul? Tudtommal angolt tanultok.-Eszti. -Igen. De éppen ezért, mert itt van egy kis dolgunk úgy gondoltuk jobb ha mi megtanuljuk nagyjából a nyelvet, minthogy tolmácst cipeljünk magunkkal mindenhová.-Bill. -Mondjuk ez is igaz.-Anna. -Mi?-Georg. -Te idefigyelsz vagy valahol máshol jár az elméd!-Eszti. -Asszem az utóbbi.-Georg. -Na jó. Nemtom ti hogy vagytok vele, de én megyek aludni.-álltam fel és nyújtóztam egyet. -Mi is megyünk.-bnőim. -Akkor mi is.-fiúk. Már úgy tűnt, hogy mindenki alszik, én is az ágyamban próbáltam elaludni, mikor valaki kétségbeesetten kopogtat az ajtón. -Ki az?-Én. -Bill vagyok. -Gyere be.-Én. -Húú. Kössz.-Bill, lihegve. -Valami baj van?-Én. -Nem. -Akkor menj vissza aludni. -De félek.-Bill. -Persze!-Én. -Hidd el.-Bill. -Mitől,netán kitől félsz annyira? Csak nem a mumustól ott kint a folyosón?!-Én. -De...de igen. Pont attól. Láttam. -Hhhajjj! Lekísérlek.-Én. -Ne! -Miért? -Hadd maradjak itt.-nézett rám bociszemekkel. -Hhhhhhhh.-nagy sóhajtás.-Maradj. És hol akarsz aludni? -Mondjuk az ágyon. -Aha. És én aludjak a földön mi?! -Nem. Aludhtsz velem az ágyon. -Aha persze!-mondtam aztán kihúztam az ágyam kétszemélyesre. -Ugye nem arra gondoltál, hogy én ott aludjak?-Bill. -De, de épp arra. -Dehát vizes!-Bill. -Már nem. De ha mégis az lenne...vess magadra! Te és Tom találtátok ki, hogy vízzal keltsetek.-ÉN. -Jó, jó. De akkor is.-Bill. -Tőlem aludhatsz a földön is.-Én. Végére is megegyeztünk. Oda feküdt ahova nem akart, de hát ez van. De mi történik Fridánál? Nemhiszem, hogy megúszta valami hasonló nélkül. Az ő szobája(tesóm szobájában) ajtaján is valaki eszeveszetten kopoktat. -Ki az?-Frida. -Tom. -Szabad. -Húúú. Megmentő vagy.-Tom. -Miért?-Frida. -Mert beengedtél. -És én ezért megmentő vagyok? -Igen. -Mi bajod? Nagyon rémültnek látszol, vagy csak megjátszod? -Megrémültem, félek. -Miért? Kitől? Csak nem a mumustól? Tudod itt elég sok van éjszalánként.-Frida. -De attól. Állandóan megjelenik előttem és fenyeget. -Aha persze! Várj lekísérlek. -Ne! Itt szeretnék maradni. Itt nincsenek mumusok. -De. -És hol? -Itt előtted. -Te?-Tom. -Igen. -De te nem vagy gonosz. -Azt majd meglátjuk. -Ezt meg hogy értek? -Hol akarsz aludni? A földön, vagy az ágyon de persze kihúzva.-Frida. -Az ágyon. -Rendben.-Frida és kihúzta az ágyat amin aludt. Reggel hamar felkeltem, de ezzel nem voltam egyedül. -Jó reggelt.-Bill. -Neked is. Mennyi az idő?-Én. -Már 9 óra.-Bill. -Te mióta vagy fenn? -Nemrég óta. -Kimennél? Fel szeretnék öltözni.-Én. -Nem. -Hogy? -Nemtudok. -És miért nem? -Mert be vagyunk zárva. -Ki zárt be?-kérdeztem és az ajtóhoz rohanva próbáltam kinyitni azt. -Tom.-Bill. -Az...aa...inkább nem mondok semmit. Nevetés hallattszott kintről. Kimentünk az erkélyre. -Min röhögtök?-Én. -Rajtatok.-Tom. -Hol a kulcs?-Én. -Nálam.-Tom. -Add ide. -Eszem ágában sincs. -Akkor elveszem. -Na azt hogyan képzelted? -Így.-mondtam és felálltam a korlátra és egy jó lendülettel átléptem a Tom mellett lévőre. Sikeresen átjutottam a másik erkélyre. -Kérem.-Én. -Mit?-Tom. -A szobakulcsot.-Én. -Azt várhatod.-Tom. -Tényleg?-Én. -Tényleg. Tom a háta mögé rejtette a kezében a kulcsot. Én ezt láttam, ezért átöleltem és mikor elengedtem már nálam volt a kulcs. Bill teljesen meglepődött, de mikor látta, hogy nálam a kulcs megkönnyebbült. Ki akartam menni az ajtón de az is be volt zárva. Az ágyon Frida ült és csak nevetett. -Ez is be van zárva.-Frida. -Én miattam?-Én. -Igen. Tudtuk, hogy át fogsz jönni.-Frida. -Oh vagy úgy és hol a kulcs? -Azt nemtom. -Tomnál ugye? -Nemtudom, de megkérdezheted. Én ahelyett, hogy megkérdeztem volna, visszamásztam a korláton. Ez simán is ment voltna, ha a végén nem estem volna rá Billre. -Oh bocs.-álltam fel. -No problem. -Ezt nemtod magyarul? -De tudom, csak most így mondtam. Felsegítettem a földről és végre kijutottunk a szobából. Felöltöztünk és lementünk a nagynappaliba. -És most mit csináljunk?-Anna. -Nincs ötletem.-Eszti. -Bianka mikor jön haza?-Gustav. -Hát...tegnap ment el és azt mondta, hogy 2 nap múlva jön. Ez az első, azaz holnap még nem. Holnapután jön vissza.-Georg. -Nekem van ötletem, hogy mit csináljunk.-Én. -Na és mi lenne az?-Anna. -Menjünk el az élményfürdőbe.-Én. -Úgyérted ki sóstóra?-Eszti. -Valami közelebbi?-Gustav. -Milyen közelebbi? Ez sincs messze.-Én. -Menjünk ki a medencéhez.-Eszti. -Mehetünk.-Én. Átöltöztünk fürdőruhába és kimentünk, de nem mentünk bele a vízbe. Mind a 4-en egy széket tettünk a medence szélére amin ülve beszélgettünk egymással. Én és Frida az egyik, Anna és Eszti a hozzánk szemben lévő oldalon ültek. Egyszerübben, szemben velünk a medence másik oldalán. Nagyon néztem Annáéket, mikor megláttam, hogy ő és Eszti mögé áll Georg és Gustav. Már éppen szólni akartam nekik, hogy bele fogják őket lökni a medencébe, mikor éreztem, hogy valaki meglök és beleesek a vízbe. Közvetlen utánam Frida is követett. Őt is belelökte valaki. Mikor sikerült a víz felszínére jönni, Annáék is követtek. Megfordultam és.... -Bill?-Én. -Tessék?-Bill. -Miért löktetek bele?-Én. -Így legalább le tudok ülni.-mutatott arra a székre amin ültem. -Hát én nem mondhatom ugyanezt el.-rázta fejét Tom. -Miért mi történt?-Bill. -Fridával együtt a vízbe esett.-Tom. -Ti meg miért öltöztetek így fel?-Én. -Hogy így?-Gustav. -Kiöltöztetek. Mentek valahova?-Anna. -Igen. Meghívtak egy élő tv-s műsorba. És mi elfogadtuk.-Georg. -Öööö...akkor menjetek. Meddig lesztek?-Frida. -1-2 óra hossza.-Tom. -Akkor várunk vissza titeket.-Eszter. -Sietünk.-Georg. Ezzel a kijelentéssel zárult a beszélgetés.
|