9.rész
Bess Tibet(y) 2007.08.11. 13:39
Az Xtra gyors karrier 9.része
9.rész
Ott tartottunk, hogy Anna és Gustav elmentek a parkba, mi fent ültünk a szobámban és beszélgettünk. Vártam azt az érdekes témát amit Billnek kéne elkezdenie. -Mondod? -Mit is? -Valamit. -Valami. -Bill! -Mi az? -Azt mondtad, hogy tudsz olyat mondani amitől nem alszok el. -Ki volt az a lány? -Ivettre gondolsz? -Igen. -Jah. Megkértük, hogy legyen a menedzserünk. -Mi?! -Valami baj van? -A miénk nem jó? -Nem akarom, hogy ennyi terhet viseljen a vállán. És különben is... ennek a lánynak most ez pont jól jött. -Értem. -Nincs harag? -Eddig sem volt. -Ok. Egyébként megírtam a hiányzó számokat. Fridáékkal megtanuljuk, elpróbáljuk. -Aham. -Érkezett egy felkérés is. -Hova? -Még nem biztos. De szerintem visszautasítom. -Ne tedd. -De miért ne? -Mert. Első felkérés. Ezt nem hagyhatod ki. -Rendben, de azért még átgondolom. -Ahogy gondolod. Még nem akartam aludni így elkezdtem mindenfélét mesélni Billnek aki sztem csak tettete, hogy figyel, de mindjárt kiderül. -Öhm. Mondtál valamit?-tért vissza Bill. -Oh nem csak szövegelek magamnak.-Én. -Oh értem. -Bill. Hol jár a fejed, mikor beszélek hozzád? -Sehol. -Dehogynem! -De tényleg sehol. Nézd itt van a helyén, nem ment el. -Akkor az eszed. -Az is a helyén van. -De most komolyan, min gondolkozol? -Az ágyon. -Miért bambulsz el folyton? -Egyfolytában a menedzserünk szavai járnak a fejemben. -Mit mondot? -Egyhetes magyarorszégi koncert. -És ez miért baj? -Mert nem egyhelyben lesz. Megyünk, minden megyében adunk egy koncertet. -És te nem akarsz menni? -Nem arról van szó. -Hanem? -Nem akarlak itthagyni bennetekeket. -Nyugi. Megleszünk mi. Egyhetet csak kibírunk. -De én nem. Az túl hosszú. Tudod, hogy szeretlek. Nem akarlak itt hagyni. -Eddig még csak kedveltél mostmár őszintén szeretsz is. -Öhm, igen.-imádtam zavarba hozni. Olyan aranyosan elpirult. :) -Megértelek, de vannak kötelességeid. Mostmár nekem és a csajoknak is. Nagyon hálásak vagyunk, Tomnak, Georgnak, hogy gitározni megtanították, ennyi idő alatt Esztit és Fridát. És Gusnak is, hogy Annát dobolni tanította. Nemtudom, hogyan lehet ilyen hamar megtanulni hangeszeren játszani, de ha ez van akkor ez van. De mégis a legtöbbet neked köszönhetjük. Ha nem veszel rá, hogy énekeljek én még mindig az a hétköznapi, TH rajongó gimis lány lennék. És Ivettel se lennénk jóban.-mondtam a mondókám. Ezen elmosolyodott. Végre sikerült jó kedvre derítenem. -Anna, Eszti és Frida azért tanult meg olyan hamar hangszeren játszani, mert szívesen csinálták. Nem akartak rossz véleményt nyújtani a tanítójuknak. Te pedig azért fogtál neki ennek a pályának, mert én ösztönöztelek, és amint tudod, nekem nem lehet ellenálni. -Persze, hogy nem. De ha akarnék igen. -De ne akarj. -Azt majd meglátjuk.-mondtam egy ásítás kíséretében. -Álmos vagy? -Az. Bocs ha lenyeltelek. Majd megpróbállak kiöklendezni. -Nemkell. Megvagyok én benned is. -Ahha. Perzse. Nah ha nem akarod végignézni, azt hogyan alszom el, ki is mehetsz. -Végignézem. -Te tudod. Unalmas lesz előre szólok. -Ha te alszol, az nem. -Jó van akkor. Na jó éjt. Ha jó lesz. -Nekem már az. -Ok. :) Nem telt bele sok idő, és Bill már nézhette is, hogyan alszom. Reggel én keltem fel legelőször. Na végre! Rég vártam már erre. Lementem a konyhába inni. Kifele menet szembe találtam magam valakivel. Még félálomban voltam, homájosan láttam. -Bill?-Én hót kómásan. -Nem. -Akkor? Tom?-néztem mégjobban. Már úgy ahogy jobban is láttam. Kezdtem felébredni. -Aha. -Óóó. -Mi az. -Mikor keltél? -Nemrég. -Az mégis mikor volt? -5 perccel ez előtt. -A fene! Ez nem lehet igaz! Sohasem tudok felkelni legelsőnek?! -Ha csak ennyi a gond én megyek is vissza aludni. -Miattam? -Hát. -Meg ne próbáld. Majd máskor szerencsém lesz. -Ha Gustavon múlik akkor tuti nem. -Ő is ébren van? -De még mennyire! Nem tudott egész este aludni. -Áh.-vágtam be a műdurcit. Ezt abba is hagytam.-Miért nem tudott aludni? -Tudod, hogy elment Annával este. Én nem tudom hova... -Én tudom. Én adtam az ötletet. -Tiszta Bill! -Hogy?! -Ugyanazt csinálod, mint Bill nemrégiben. -Miért ő mit csinált? -Nekünk adott tanácsokat, mikor összejöttetek. -Aha. Értem. Akkor már tudom kitől tanultam. Majd kifaggatom Annát az eseményekről. Sztem ő sem tudott aludni. De ha ez így van, akkor...na ne már...lassan már az is kiderül, hogy az egész ház hamarabb felkelt, mint én. Ez az én szerencsém. Na jó én mentem fel hozzá. -Én és Bill, meg megyünk Gustavot kifaggatni. -Bill is ébren van? -Aha. Nem sokkal az előtt jött ki a szobádból, mikor te. -Ott volt? Hogy bírta? -Mit? -Azt mondta inkább néz engem alvás közben, mint sem hogy kimenjen. -Ahha.-Tom kajánul. -Nem történt semmi! -Tudom, tudom. -Tom! -Mond. -Kikapsz! -Persze. Tőled? -Nemhiszed? -Nem. -Ott jön Frida. -Hol? -Mögötted. Ők ketten elvonultak, én meg mentem fel Annáékhoz. -Bejöhetek?-kopogtattam. -Micsoda kérdés ez! Hát persze!-Anna. -Szia. Eszti? -Találd ki. -Georg? -Ott, ott. -Na mi volt tegnap?-ültem le mellé. -Én nem... -Mi nem? -Nem én mondtam el neki. Ő mondta. -Hogy szeret? -Ahha. De előtte gyönyörűen körülírta. -Akkor megvan végre az örömöd. -Igen. Végre hivatalosan is Gustav csaja vagyok. -Hhhh. -Mi van? -A fiúk mennek 1 hetes magyarországi koncertre. -Tudom. -Gustavtól? -Jaja. Hosszú lesz az az egy hét. -Mostmár kezdem én is érezni annak az egy hétnek a jelentőségét. -Ezt hogy érted? -Eddig állandóan azt mondtam Billnek, hogy megleszünk mi itt,meg, hogy kibírjuk, de ezt most én cáfolom meg. -Csak azt hitted, hogy elleszünk. Pedig nagyon fognak hiányozni. -Átléptünk júliusba. Még csak az elején tartunk, de mi lesz ha hazajönnek a szüleim és meglátják ezt. -Mire gondolsz? -A fiúkra a hangszerekre, és az újságokra. -Szerintem az újságok miatt nem kell aggódni. Az külföldön is megjelent. -Micsoda?! -Túl hamar túl híresek lettünk. -Ennyire jó lenne a zenénk, vagy csak azért, mert óh milyen jó csajok vagyunk. -Mindkettő. -Ok. Ma mit csináljunk? -Úgy tudom az a felkérés mára szól. -Milyen felkérés? -Milyen, milyen! Amit tegnap kaptunk. -Jah arra gondolsz? -Ahha arra. -Visszautasítom. -Meg ne tedd! -Miért ne? -Mert ez az első felkérés. Az én kedvemért. Létszí. -De mára terveztem az új számok megtanulását, megzenésítését. Még mindig, csak eldúdolni tudom. -A szöveg megvan? -Persze. -Ha ezekkel megleszünk hány számunk is lesz? -11. -Az jó sok. -Tudom. Ennyi kerül majd az albumra, melyet majd csütörtökön szeretnék felénekelni, ha addigra sikerül megtanulni. -Melyik csütörtök? -Amelyikre készen leszünk. -Oks. Már mindenki felébredt. Mi csajok lementünk a konciszobába és lassanként egyesével az egész délutánt azzal töltve, de megtanultuk a dalokat. Már csak próbálgatni kell, hogy jól menjen. Meg ha eszünkbe jut valami akkor belerakjuk. A már jól begyakorolt 5 dallal léptünk fel. Ez már kicsivel nagyobb helyen volt. Több előadó meg volt hívva. A fiúk bíztattak. Ez egy szünet nélküli koncert volt. -Én teljesen kifáradtam.-dőltem a színpad mögötti falnak. -Megyünk haza és kipihened magad.-Bill. -Az lesz.-Én. -Mi is kifáradtunk.-Frida. -Nem gondoltam volna, hogy egy koncert ennyire fárasztó tud lenni. De azért élveztem.-Anna. -Mi is így vagyunk ezzel.-Eszter. -Nem is vagytok ti olyan fáradtak.-Tom. -Ezt meg honnan veszed?-Frida. -Olyan jól eldumáltok itt.-Bill. -Miért az jobb, ha hazamegyünk és nekiesek az ágynak? Aztán nézheted, hogy alszok.-Én. -Tegnap már átéltem.-Bill. -Ne akard mégegyszer. -Miért ne? -Mert. Jól aludtál? -Veled mindig. -Akkor jó. Menjünk. -Én is azt mondom.-Eszter. A limóval hazamentünk. Én út közben el is aludtam Bill vállán. A szobámban ébredtem fel. Rendbe szedtem magam és lementem a többiekhez. -Felébredtél?-Bill. -Meddig aludtam és hol vannak a többiek? -Kint a medencében. És csak 3 órán keresztül. -Azért vagy te is fürdőnadrágban. -Igen. Gyere te is. -Ok. Várj átöltözök. Átöltöztem és lementem. Bill már nem volt ott. Kint a medencében 9-en voltak. Igen Karcsika és Bibi is ott volt. -Vigyázat jövök!-Én majd beleugrottam. -Még jó, hogy nagy a medence. Nem nagyon férnénk el benne ha nem lenne.-Bill. -Hát igen. Nagyban játszottunk, pocsoltuk a vizet, stb. mikor megláttam valamit. Bebújt a bokor mögé. -Hova mész?-Bill. -Csak megnézem miért mozog a bokor. -Én már sejtem.-Tom. -Tom.-lökte meg Frida. -Kössz Fridus!-Én. -Nagyon szívesen! Máskor is.-ez utóbbit Tomnak. Kimásztam és a bokorhoz siettem. Bekukkantottam mögé. A többiek közben figyelték az eseményeket. Még a pocsolást is abbahagyták. Leguggoltam. A medencében lévők azt hihették, hogy rosszul lettem, vagy valami ilyesmi. Bill oda is rohant hozzám. -Nincs semmi, csak egy kis nyúl.-Bill. -De még milyen nyúl...Bill.-Én. -Miért milyen nyúl? -Belga, lelógó fülü. Aranyos igaz? -Az. -Olyan szelíd.-vettem az ölembe. -És barna. -Hasonlít a nagymamámék egykori kutyájára. Hasonlít? Szinte teljesen ugyan az...csak nyúlba. Frida is kiszaladt a medencéből. -Te ez nyalja a tenyerem. Na ne csikiz. Bill hátrébb lépett. Visszament a többiekhez. Eszter, Bibi és Anna is kijöttek megnézni mit találtunk. A nyúl nem ment el. Ott maradt és még élvezte is ahogy kényeztetjük. -Látjátok? Ez a lányok gyengepontja.-Tom. -Látjuk.-fiúk. -Ezzel most ellesznek egy ideig.-Gus. -El biz.-Bill. -Nem láttak még nyulat?-Georg. -Dehogynem. De tudod, hogy van ez. Jajj olyan aranyos, had simogassam meg...-Tom. -Hallottuk!-Frida. -Mit?-Tom. -Na vajon?-Frida. -Nem mondtunk semmit.-Bill. -Idézem: Jajj, olyan aranyos, had simogassam meg...-Én. -Azt nem én mondtam.-mentegetőzött Bill. -De elhangzott.-Anna. -Véletlen volt.-kapott a szájához Tom. -Ajánlom is.-Eszter. -Ajjaj. Tényleg. Most félnünk kéne?-Georg. -Kellene.-Eszter. -De nem félünk. Mégis mitől?-Tom. -Inkább kitől, kiktől!-fordult feléjük Frida. -Tőletek?-Bill. -Mondjuk.-Én. -Remegek. Kérlek, kegyelem.-Gus. -Te kis butus azt hitted, hogy kimaradsz ebből?-ugrott a vízbe Anna és elkezték egymást pocsolni. -Nem ment fel semmi sem a következmények alól.-ugrottam utána. Én, Billt támadtam le. Tom már kezdte azt hinni, hogy megmenekül, mikor hátulról Frida ráugrott, ő pedig előre a vízbe fejelt, dőlt. Nagyon megijedt. Csak úgy kapkodott felfele. Mi meg csak jót nevettünk rajta. -Áh. Ezt miért kellett?-Tom már levegővel körbevéve. -Tudod te azt nagyon jól. Te vagy a fő kolompos szal te kaptad a legrosszabbat.-ez utóbbit, mint egy macska, úgy mondta Frida (na nem kényesen, hanem hogy is mondjam érzékien? Értitek...) -Héj! Itt hagytok?-mondta, lerakta a nyulat és beugrott. Ránézett a két kimaradt fiúra. Döntött, Georg a kiszemelt áldozat. -Kimaradtál?-Bianka. -Azthiszem.-Karcsi. -Az nem gond.-Bibi és beleugrott az ölébe. Ez után még elvoltunk a medencében. Pocsoltuk egymást, "gyilkoltuk is egymást". Bibi unta meg elsőként. Vele tartott Karcsi is. Mi is szállingóztunk kifele. Megtörülköztünk. Bent megvacsiztunk. Most Frida készítette. Hozzáteszem segítség nélkül és isteni lett. Még elvonultunk próbálni aztán a fiúk bevonultak a lenti szobájukba. Nem külön. Gondolom megbeszéltek valamit. Így tettünk mi is. Felvonultunk az ideiglenesen Frida szobájába. -Betti.-kezdte Frida. -Mi az?-én a párnát állítgatva magamnak, hogy ha hátradőlök az ne legyen olyan kényelmetlen. -Csodálkozol ugye?-Frida. -Min?-Én még mindig a párnával ügyködve. -Hogy ilyen hamar megtanultunk hangszeren játszani, méghozzá profin. -Jah ahha. Ez tényleg fura. -Nem az ha megtudod, hogy miért.-Frida. -Mond. -Én és a csajok eljártunk különtanárhoz. Tudom, hogy te is jártál énektanárhoz. -Ez igaz. De miért nem mondtátok el? -Az énektanárod mondta, hogy nagyon jó hangod van és ha kihasználnád ezt a képességet akár még egy jó bandát is összehozhatsz. -Minket a mi különtanárunk is megdícsért. Rendkívül gyorsan tanultunk. De te is.-Anna.-Még most is mindannyian. -Szóval akkor nem a srácok tanítottak meg? -Ők csak rásegítettek. Ezt meglepetésnek szántuk neked.-Eszter. -Meglepődtem. -Én már rengetegszer hallottam, hogy énekelsz. Mikor megtudtam, hogy egyedül vagy otthon és Bill megy vissza hozzád, azonnal felhívtam, hogy ne rontson rád, mert tudjuk, hogy nagyon szeretsz énekelni amikor nem lát, nem hall senki sem.-Frida. -És mivel mint már említettem gyorsan tanulunk, a dalokat amiket írtál nem volt nehéz megtanulni. Bármikor el tudnám játszani.-Anna. -Nekem sem volt nehéz megtanulni. Már teljesen hozzá is szoktam.-Én. -Ráadásul te egy ötletekkel teli lány vagy. És ennek hála rengeteg dalszöveget írtál és rá dallamot.-Eszter. -Nekem egy dalszöveghez egy hét kell, és a dallamhoz meg egy jó banda mert azt sztem magamtól nem tudom kitalálni.-Frida. -Ez így nem igaz, hogy rengeteget. Mindössze cak 11-et.-Én. -Az sok. És még csak 1 hónapja van a banda, vagy még annyi sem, mert eleinte nem is mi játszottuk a számokat, hanem Tomék.-Frida. -Különös, milyen hamar befutott a banda. Másnak ehhez egy év kell.-Én. -Jösztök gyakorolni?-indult meg Anna. -Most? Miért?-Én. -Annyira rámragadt a téma, hogy már a gyakorlatban is szeretném csinálni. -Ülj le. Majd holnap reggel azzal keltjük a fiúkat.-Én. -Benne vagyok. -Melyikkel kezdjük? Amire tutira felébrednek?-Eszter. -Ami a schreihoz hasonló.-Én. -Az nagy lesz. Oda jönnek hozzánk, jellemzem: kócos haj, bamba pofa és még mondhatnám. -Gyűrt pizsi. Álmos szemek, melyek csak félig vannak nyitva. És mint egy részeg kérdezik, idézem: Mi van itt?!-nevettünk. -Mostmár későre jár. Én megyek aludni.-Én. -Ne már. Mi is megyünk, vagyis maradunk. Frida megengeded, hogy itt aludjunk mind?-Anna. -Ahha. Aludjatok. De hol?-Frida. -Emlékszel? Ha kihúzzuk az ágyat, rajta kényelmesen két ember elfér, de ha a kényelmetlen is jó, mert most jó, akkor 3-an is elférnek rajta. Hányan is vagyunk 5-en?-Én. -Csak 4-en.-Eszti. -Bianka?-Én. -A "saját" szobájában alszik.-Anna. -Értem. Majd én akkor alszok a földön.-ajánlottam fel. -Nem lesz az egy kicsit kényelmetlen?-Frida. -Van mikor egy egyszemélyes ágyon ketten is elférnek. Ha ezt kihúzzuk akkor az olyan, mintha két egyszemélyes ágy lenne. A kettőt szorozd meg kettővel, és lám mindannyian elférünk rajta.-Eszter. -Micsoda matektudás kellett hozzá.-Én. -Tudom azért mondtam. -Jó és ki alszik kívül? Én arra nem vállalkozok. Utálok kívül aludni. Még a végén legurulok.-Én. -Majd én akkor alszok.-Frida. -Kösszi. Megmentőm.-Én. -Azért az nem, viszont, ha valaki lerúg, nem ússza meg reggel.-fenyegetőzött. Ahogy belépünk a szobába, tőlünk balra van az ágy amin alszunk a fal mellett. Az van kihúzba. Majdnem a szoba közepéig beér. Kívülről(ágyszélről) belülre(fal felé) haladva így aludtunk egymás mellett: Frida, Anna, Eszti, Én(Betti). Reggel végre én keltem fel legelsőnek. De amit láttam...
|